Szenvedés

Lám az ember, itt van, önmagába zárva, számtalan elvárással. Miért olyan nehéz csak lenni, egyszerűen, tapasztalni, megélni?

Körbevettük magunkat az elvárás és veszteség falaival. Ha valami jót tapasztalunk, a félelem mérgezi a lelkünket tovább. 

Örülni, tisztán, könnyen, mint a lélegzet. Vajon létezik ilyen felhőtlenség?

 

Talán nem csalódunk másokban, nem szükségszerű pofonnak megélni, ami történik az egyszerűen, csak van.

A fájdalom ott lakozik a csalódásban, elkerülhetetlen,  de minek szenvedünk?

Vajon őrültség azt gondolni, hogy a fájdalom szükségszerű, előfordul, de a szenvedés nem szükséges?