Sohasem nélküled...

Négy év, negyvennyolc hónap...
Mennyi volt az együtt töltött
pillanat? 
Telnek a nélküled napok, 
rólad már csak álmodok.
Fáj a magány, a mosoly oly
parány az arcomon, csak a 
párnám markolom 
könnyeimmel küszködve, 
lelkem szárnyal feléd,
de testem gúzsba kötve vár a
csodára, hogy nemsokára
eljön az örökkévalóság,
mikor kettőnknek nyílnak csak
a rózsák, hajnalban a Nap 
válladon cirógat, mikor minden
pillanat csak veled, 
sohasem nélküled...