Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Élvezem a lebegést...
WhiteWolf• 2018. december 14. 09:52
Arcom kockásra égette a Nap, ahogy rácson
keresztül minden nap vágyok a szabadság
után, tudván, igazságtalanul elbánt velem
az élet. Számomra nincs hajnal, csak szürkület.
Falamon lóg egy feszület, ahhoz sincs erőm,
hogy szilánkokra törjem. Térdepelni előtte már
rég nem akarok, a semmi az, amerre haladok.
Onnan már nincs menekvés, csak pár lépés
és a gravitáció törvénye magával ragad.
Nem érzek belül remegést, lent vagy fent
- még nem tudom - hallok egy dallamot,
egy távoli hangot: simogat, lelkemhez ér,
boldog, örök életet ígér...
Ernyedt testem nem érzi a szabadesést,
élvezem a lebegést...
Rozella2018. december 16. 13:26
Az elengedés (a rossz élmények, fájdalmak, csalódások, bosszúvágy, önsajnálat... stb.) az egyik legnehezebb dolog az életben, mert az ember fura mód a veszteségeihez is ragaszkodik. Ez mindaddig nem baj, amíg az élet szép és jó oldalát is meg tudja látni és élvezni képes... Ne kacérkodj a szabadeséssel, az nem old meg semmit... Szeretettel gondolok rád, szép adventi vasárnapot kívánok, ölellek!
Doli-Erzsi2018. december 15. 19:15
Addig jó míg boldog a szabadesés.
Ölellek
Mikijozsa2018. december 15. 10:12
azt igen, szinte kedvet kapnék hintázgatni, gratulálok
Mamamaci402018. december 15. 09:43
Brummos!
okeanus2018. december 14. 13:19
egy hang, egy dallam, ami lelkedhez ér nagy kincs drága ék...
petruchio2018. december 14. 12:42
elmosódottak azok a kockák....és szűrt a napsugár
WhiteWolf2018. december 14. 12:35
@skary: abban is van szépség
skary2018. december 14. 11:29
tavirózsalét