Vallejo blogja

Kicsiny országunk óriás fazék,
Köréje gyűlik a türelmes nép,
Fiatal, öreg, apraja, nagyja,
Csendesen tűri, hallgatva hagyja,
Hogy okos nagyja nékünk megmondja,
Mit hordjunk össze a nagy fazékba.

Ref.:

Mert van aki tudja
Mi főjön fazékban,
És van aki mindig
Jól összekavarja,
És mindig lesz olyan,
Ki minimál béren
A kozmát vakarja.

Elkészült végre a finom étel,
Némán megvárjuk míg megebédel
Az öltönybe bújt sok nagy és okos,
Minket szolgáló mentelmi jogos.
Tányérjuk gőzölgő hússal tele,
Nékünk meg itt maradt a híg leve!

Ref.:

Mert van aki tudja
Mi főjön fazékban,
És van aki mindig
Jól összekavarja,
És mindig lesz olyan,
Ki minimál béren
A kozmát vakarja.

Hogy szürcsölhessük a forró levet,
Előbb fizessük az ebédjegyet.
Kóstolásért jár a szakértő díja,
Mindenki fizet, ha nem is bírja.
Az elsózásnak súlyos az ára,
Hamar bezárul ország konyhája!

Ref.:

Mert van aki tudja
Mi főjön fazékban,
És van aki mindig
Jól összekavarja,
És mindig lesz olyan,
Ki minimál béren
A kozmát vakarja.

Kisebbség lettem!
Foggal, körömmel vigyázom
Magam körül e tenyérnyi helyet,
Hogy ne boríthasson be mindent szennyetek!

Szívemre vettem
Dolgom, hiszem a világom,
Józanul őrzöm a tisztult fejet,
Hogy ne keverhessenek össze véletek!

De nem értettem
Semmit hadaró dumából,
Meg kellett tanulnom rút nyelvetek,
Hogy érthessem hová satnyult igényetek!

Hogy elérjem az utódló réteget,
Sivár lelkűt, kábultat és részeget,
Megszólítsak képzetlen képzeletűt,
"Újra" fordítottam a szóvá szőtt betűt.

Tökre magam vagyok!
Frankón nyomulok, míg lesek
Placcomra, ahol dekkolok,
Ne hogy má ide lökd a kukát!

Mindig mellre szívom
A melóm, vágom ám a helyet,
Nem szívok, ha józan maradok,
Ne mongyák nyomatom a butát!

De kajakra nem tom
Csávók, lunyák mit hintenek,
Azér tökre rányomulok,
Hogy vágjam frankón a jó rizsát!

Nékem a vers
nem csak nyers papírra
rótt szabályos halmaz,
rendezett betűk,
kutatnom kell benne
a keserűt!
Én akarom.
Hadd marja a nyelvem,
kell, hogy a gombócot
alkotóval nyeljem.
Vagy véle nézzem
a színt, a fényt,
érezzek illatot,
gyötrő kínt, reményt,
bennem is zengjenek
éledő dallamok.
S nem szégyenem, ha elragad
egy szösszenet,
aprócska gondolat,
melyben mint tükörben
láthatom arcomat.

Ne kérje tőlem senki,
szeretni valónak lássam
sár foltjait szobámban,
s ki követ hajít be ablakon,
nékem minta legyen,
etalon.
Felőlem akár
tanár is lehet,
a mindenek tudója,
kiben ha kél a nóta
dőlnek a hegyek.
Vagy lenne a nagy ígéret,
nem ihatom szavát,
fülemre tapasztott kézzel
tagadok igéket.

Különbözünk és nem vagyunk
különbek,
ki kevesebbet tesz,
ki többet,
de a mindennel van kerek,
egész,
a "csak az egy" magány
és tévedés.

Kételyek közt élek!
Mit véljek?
Lövés sincs
vagy csak lövés van,
s már félúton megpihen
minden szavam.

Zajlik ám az élet!

Keményet szólt a villában
az az édes
botox szájú nő.
Most ő a menő?
Vagy a tépett
tekintetű lányka?
Nagy a néző kíváncsisága!
Nőtt az IQ tegnap óta,
vagy maradt alkesz, idióta?
Hú! Micsoda izgalom!
Vajon megesett-e talajon,
vagy zuhanyrózsa alatt?
Csak le ne maradjak,
Ha két görcsagyú összekap.

Micsoda izgalom!
Nincs irgalom
mikor Buci az a drága
megálljt parancsol
a bősz szavazásra.
Kihasználjuk a végső percet,
veszettül nyomjuk,
megér néhány ezret.

Jaj a Buci! Szegény!
A mi kutyánk kölyke,
valaki életét
koccanva törte,
lőtt, vagy szippantott,
már nem ez a lényeg,
hanem a gázsi.
Ja.
Drágák az ügyvédek!

Juliska néni nem látta!
Néki víz szökött
a nagyszobába.
Gyöngültek a falak,
homlokzat robajjal dőlt,
s pillanat alatt
csak kalap, kabát maradt,
midőn tévére szakadt
a mestergerendája...

"Látja kedveském?

Az élet ilyen furcsa,
ők be vannak zárva
jó erős házba,
én meg hetven évesen
ki lettem csukva
a nagyvilágba."

(kortárskáéknak)

A saját bőrömön kitanultalak!
Ismerlek. Te vagy a trójai faló,
Tegnap közös volt az elköltött falat,
Ma szólok, a tányér csak arra való!

Mosolyod szüntelen zavarba ejtett,
Én balga hittem, fogadon az rúzsfolt,
Már tudom, hogy cafat, egy ott felejtett,
Korábbi marásból származó hús volt.

Asztalon senyved egy tálam, cseresznyém,
S elfoszlott dalod az ablakom alatt,
Tegnap még voltam, meglelj ha keresnél,
De látod mára már elsirattalak!