Vallejo blogja

Kicsiny országunk óriás fazék,
Köréje gyűlik a türelmes nép,
Fiatal, öreg, apraja, nagyja,
Csendesen tűri, hallgatva hagyja,
Hogy okos nagyja nékünk megmondja,
Mit hordjunk össze a nagy fazékba.

Ref.:

Mert van aki tudja
Mi főjön fazékban,
És van aki mindig
Jól összekavarja,
És mindig lesz olyan,
Ki minimál béren
A kozmát vakarja.

Elkészült végre a finom étel,
Némán megvárjuk míg megebédel
Az öltönybe bújt sok nagy és okos,
Minket szolgáló mentelmi jogos.
Tányérjuk gőzölgő hússal tele,
Nékünk meg itt maradt a híg leve!

Ref.:

Mert van aki tudja
Mi főjön fazékban,
És van aki mindig
Jól összekavarja,
És mindig lesz olyan,
Ki minimál béren
A kozmát vakarja.

Hogy szürcsölhessük a forró levet,
Előbb fizessük az ebédjegyet.
Kóstolásért jár a szakértő díja,
Mindenki fizet, ha nem is bírja.
Az elsózásnak súlyos az ára,
Hamar bezárul ország konyhája!

Ref.:

Mert van aki tudja
Mi főjön fazékban,
És van aki mindig
Jól összekavarja,
És mindig lesz olyan,
Ki minimál béren
A kozmát vakarja.