Vallejo blogja

Kisebbség lettem!
Foggal, körömmel vigyázom
Magam körül e tenyérnyi helyet,
Hogy ne boríthasson be mindent szennyetek!

Szívemre vettem
Dolgom, hiszem a világom,
Józanul őrzöm a tisztult fejet,
Hogy ne keverhessenek össze véletek!

De nem értettem
Semmit hadaró dumából,
Meg kellett tanulnom rút nyelvetek,
Hogy érthessem hová satnyult igényetek!

Hogy elérjem az utódló réteget,
Sivár lelkűt, kábultat és részeget,
Megszólítsak képzetlen képzeletűt,
"Újra" fordítottam a szóvá szőtt betűt.

Tökre magam vagyok!
Frankón nyomulok, míg lesek
Placcomra, ahol dekkolok,
Ne hogy má ide lökd a kukát!

Mindig mellre szívom
A melóm, vágom ám a helyet,
Nem szívok, ha józan maradok,
Ne mongyák nyomatom a butát!

De kajakra nem tom
Csávók, lunyák mit hintenek,
Azér tökre rányomulok,
Hogy vágjam frankón a jó rizsát!