Úton...útfélen

T.Zia•  2016. november 11. 09:27

Ahogy elkezdődött, éppen úgy lett vége.
Nagy hirtelen, bután, így bennem még égve
Maradtak a szavak, mik most úgy izzanak
A kimondatlanságtól,
Hogy el sem hinné senki.
Lángol a világ, és körülöttem semmi
Nem maradhat többé egészben, vagy épen.
Elveszett lennék, ha nem tartanám kézben
A világom, s magam.
Folytatom hát utam,
Új leckét tanultam, hát köszönöm, Uram!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

T.Zia2016. november 11. 22:15

@Rozella: Ez annak a szemléltetése, hogy én sem vagyok hibátlan :) de néhány nap még, és rendben is leszek magammal :) akkor javítani fogom, ígérem :) Köszi

Rozella2016. november 11. 21:05

A vers jó! Tetszett! ( de szerintem is javítsd, mert egy jó vers igazán megérdemli!)

T.Zia2016. november 11. 20:59

@merleg66: Köszönöm szépen :)

merleg662016. november 11. 20:14

Tetszett a versed! Gratulálok!

T.Zia2016. november 11. 10:11

@sapa78: Sajnos....a fojtogatás volt írás közben a fejemben.... :) ezért így marad az a "j" :) még egy darabig :) Köszi :)

Törölt tag2016. november 11. 09:35

Törölt hozzászólás.