Nézni és látni
VéleményNyáj ösztön
Mondják szép a csorda, ha egy a szín,
ha eggyé olvad minden bárány-fehér,
nem is érdekes, hogy a látszat kacsa-hír,
és a felületvilág felszínt sem ér.
Mert ha klappol a mímelt, az megfelelő,
egyhangúbb nem lehet a voksolás sem,
mikor a nép szavának ideje eljő,
- tónusok alá úgysem tekint a szem.
Zsigerből csak megy a láb a láb után,
falkaideák diktálnak törvényt.
Így nem lehetsz csak különc a kor-utcán,
s nem kell nyelned a keserű köményt.
Fontos, hogy kövesd a fonalat mindig,
s a belső kényszered elvisz a sírig.
Google világ
Kábel és drótfüggő
képernyő-nyüzsgésbe
szédülő,
pitty-telen csendszenzor.
Mint a macskának,
kell az egér, vele mehet
csak a vadászat,
nem élhetünk már
szörftelen.
Kitt-katt, meg egy
kitkat csoki,
esti kis röffenet,
nézd meg, hogy
klikkelhetsz percek alatt
lábat, szőrtelent.
A csajozós rim is
vágólapra másolt,
ollózott szösszenet.
Bámulod nagy kék szemét,
főleg ha halál-kék,
s ijedten leheled
belé az életed.
Szenvtelen szenvedély,
játék és tudástér,
meg szerelembutulás,
beszippant ez a háló-zsák
magába.
S tán észre sem vételezed,
belehétköznaposodtál
(egymagad) a szép
google-világba.
Valentinos Reality
Új sikket kapott a szerelem: már dáma,
csupa pénzvirítás, ez az ünnep-fáma.
Majd ingen az áruló rúzs lesz a dráma,
porcelánokkal törik az asszonyok álma.
A szívméhecske persze azért zümmög,
míg az orr alatt a "venni kéne" dünnyög,
és betakarnak a látszat-béke bűzök,
hiába repkednek nőcis mosolytüllök.
Majd jön a barátnés templom-lelkész.
Igaz no, ő sem éppen egy kis cserkész,
de fejében elveszne minden vegyész,
ahogy csűr-csavar, ahhoz nem csak egy csepp ész
kell .A szándékolt tisztaságok fénytűnők,
és el-elakadnak az agyforgó-küllők.
Nem baj, mert ezek a hímivar-hüllők
úgyis csak éhesek, és rájátszin tüsszög
csak a szűzlányság is...Nincsen Facebook-rendész,
villants csak merészet, a célhoz elérsz,
habfehér bőröddel talán le sem égsz,
az ágytúrában ha a felhők fölé érsz.
Ottan kapnak csak lángra a vágyizzók,
s rejtve maradnak mind a szégyenpírok,
hogy álruhában Júdások a Valentinok.
Az érzelmek is kihaltak, mind a dínók,
itt már nincs, csak testkémcsős kémia-piszok.
A tekintet egymásra nézve sem csillog,
és a kintnek csillizés bent is kínos,
de sebaj, a lélek-cehhez majd hozzáírod.
Napi bazár
Az esti kábelhírmondókból csak úgy ráznak a story-áramok.
Az újság és megannyi média-marketing persze löki a sódert, olvassuk,halljuk, csak lehet vakok vagyunk hogy nem lássuk a felemelkedésdicső krónikáit, kicsi honunk hogyan is épülget virágországgá. Lehetitt a kutya elásva, ezért nem vesszük észre magán telkeinken sem,hogy bő lett a termés az asztalra.Mer mégis egyre többen fedezünk fel gyomokat, látjuk a szegénység-magzatokat, ahogy a hivatali hatalmak méhéből kipottyannak közénk,aztán lesz ami lesz, nevelje őket az utca.Lassacskán a napról napra boldogulásnak csírája se marad.
A székház meg csupa kereskedő. Vérbeli reklámgyáros, a szövegírásés látszat-eladás már zsigerből megy. Arc is van hozzá. Hiába na, eladniakármilyen képpel nem lehet, no meg aki kofának áll, az tudja is művelnia mesterséget, meg köll etetni a népet.Igaz, a standok kínálata néha thrilleres már, úgy megfrászol, akkor is a fő-pénztárnak arat. És jól. És megy neki. Fut a szekér. Előlünk legalábbis.
Nincs tehát itt gond. Ahol üres asztal van, oda meg úgyse kell tenni sekanalat, se tányért, nem kenyeret. Már elérjük azt a mérföldkövet, hogy a szegénynél a cellarabok is nagyobb lábon élnek.És még csodálkozni tetszenek majd, hogy a bőnözés higanyszála feljebbcsúszik...Na de templom is van, pláne vasárnapra, a bűn megbocsátatik, ha a boltutca helyett az Úrét járod meg. Rágj ostyát, ( tuti nem leszeléhes) és nyelj le pár kimondhatatlan imát. Úgyse kíváncsi rád a pap se.MEgszánakoz, ha majd elmondja az utolsó kenetet, sorsfonálkád megúgyis kezébe gömbölyödik majd.
Amúgy a csont is lerágott rég. ezt minden nagykutya tudja ( bár lehet éppennek okán őriztetik úgy azt a kolbászos kerítést) .Ma még a halál se nagyon ér rá. Túl sok a munka. Gürcöl az is, úgyigába van hajtva. Már levegőre se igen talál időt. Világ-széltében hosszábangyűjti a lélekbetevőket, lehet éhínségtől tart? Mert a lovasok is már megmutatkozzák magukat...Lassan csak a temető gyomra lesz jóllakott. A hajléktalannak is csak"kukában sült" pogácsa jut (a hamuba sült nem divat már), megvállára nyomor-tarisznya. Így "ballag el a vén diák", ha megjárta az életiskolát.
Nincs itten baj. Hiszen cifra palota ez a világ. Az udvara non-stop piac. Gazdagnaktörvényjogar, bársonytalár ( csakis jólétből szövetett!) a szegénynek meg neszesemmi, de azt fogd meg jól, hamupipőke, rizsabazár.
Kedvenc "agyatlan" mondások egyike
Az emberi önhittség néha határtalan...tudom tudom nem új jelenség... :)
" Nekem 10 -szer, 100- szor több élettapasztalatom van, többet megéltem, mintXY, én idősebb vagyok" Banyek. No. Mi köze ennek az időhöz, a korhoz? Lehet, hogy van, bizonyos esetekben, ám nem ezen múlik. Szerintem, ez a fajta szemlélet, gondolkodásmód az emberi butaság, önteltség egyik ékes kinyilatkoztatása...ennek dacára nem keveset találkozunk vele.Megint más, mikor emberek ismerik egymást jól, és nem alaptalan akár ez a megjegyzés ( azért persze tegyük hozzá, azt nem tudhatjuk a másik mit hogyan élmeg ott belül )
No, de ha csak csupaszságában vesszük szemügyre e filozófiát, bukott a mutatvány.Sokat láttam én is. Alkoholista apa, az agressziv fajtából. 12 éves voltam, mikor a nagymamám meghalt, láttam is, 23 amikor Édesanyám elvesztettem, én találtam Rá...lehetne sorolni, ahogy mindenki elsorolhatná a magáét. Tudjuk mindig a saját a leg...
De, én azzal együtt, ami nekem jutott az árnyékos tapasztalásokból, sem jelenteném ki,bárkinél többet megéltem mert, különb vagyok mert...okosabb, bölcsebb, mert...Mondjuk már ki őszintén, többet megélt valaki, aki 40 éves, csak a kora miatt, mint egyárvaházba került gyerek 10 éves, 15 éves koráig, vagy egy utcagyerek, vagy akit bántal-maznak, és ne is emlitsük azokat, kik háborús övezetben nőnek fel...persze ez felnőttekre isigaz, akik mostohábbnál mostohább sorsutat járnak meg.
Komolyan, ha lenne kukacom, azon bökném magam, mikor ilyen mentalitással találkozom. :)Megtanultam mosolyogni rajta, még akkor is, ha nem értem meg. MErt ne mondja nekem senki,hogy csak a kora miatt több élettapasztalata van bárkinek, aki azért rendes körülmények közt nő fel,mint az előbb emlitett lehetőségek közepette cseperedő gyermekeknek, fiatalabbaknak...
Igaz, meglepődni nem kéne, mert széles körben terjed az előitéletes közelités, ember-embert látni,valójában nem is akar...sajnos a többség nem. A felszint kapirgálva, akár a kiskakas a tyúkudvarban,karicstolnak egy képet, ami még karikatúrának is gyönge, a valóságot meg meg sem közeliti. Csoda-e, hogy annyit rúgják, alázzák egymást napjainkban? Ugye, hogy nem...