Nézni és látni

Az emberi önhittség néha határtalan...tudom tudom nem új jelenség... :)

Mégis, van amikor kiakad a mérőke, és csak nézek, pislogok, mint egy kis

levelibéka.  Következő, imádatos mondatom :

" Nekem 10 -szer, 100- szor több élettapasztalatom van, többet megéltem, mint

XY, én idősebb vagyok"  Banyek. No. Mi köze ennek az időhöz, a korhoz? 

Lehet, hogy van, bizonyos esetekben, ám nem ezen múlik. 

Szerintem, ez a fajta szemlélet, gondolkodásmód az  emberi butaság, önteltség egyik

 ékes kinyilatkoztatása...ennek dacára nem keveset találkozunk vele.

Megint más, mikor emberek ismerik egymást jól, és nem alaptalan akár ez a 

megjegyzés ( azért persze tegyük hozzá, azt nem tudhatjuk a másik mit hogyan él

meg ott belül ) 

No, de ha csak csupaszságában vesszük szemügyre e filozófiát, bukott a mutatvány.

Sokat láttam én is. Alkoholista apa, az agressziv fajtából. 12 éves voltam, mikor a 

nagymamám meghalt, láttam is, 23 amikor Édesanyám elvesztettem, én találtam Rá...

lehetne sorolni, ahogy mindenki elsorolhatná a magáét. Tudjuk mindig a saját a leg...

De, én azzal együtt, ami nekem jutott az árnyékos tapasztalásokból, sem jelenteném ki,

bárkinél többet megéltem mert, különb vagyok mert...okosabb, bölcsebb, mert...

Mondjuk már ki őszintén, többet megélt valaki, aki 40 éves, csak a kora miatt, mint egy

árvaházba került gyerek 10 éves, 15 éves koráig, vagy egy utcagyerek, vagy akit bántal-

maznak, és ne is emlitsük azokat, kik háborús övezetben nőnek fel...persze ez felnőttekre is

igaz, akik mostohábbnál mostohább sorsutat járnak meg.

Komolyan, ha lenne kukacom, azon bökném magam, mikor ilyen mentalitással találkozom. :)

Megtanultam mosolyogni rajta, még akkor is, ha nem értem meg. MErt ne mondja nekem senki,

hogy csak a kora miatt több élettapasztalata van bárkinek, aki azért rendes körülmények közt nő fel,

mint az előbb emlitett lehetőségek közepette cseperedő gyermekeknek, fiatalabbaknak...

Igaz, meglepődni nem kéne, mert széles körben terjed az előitéletes közelités, ember-embert látni,

valójában nem is akar...sajnos a többség nem. A felszint kapirgálva, akár a kiskakas a tyúkudvarban,

karicstolnak egy képet, ami még karikatúrának is gyönge, a valóságot meg meg sem közeliti. 

Csoda-e, hogy annyit rúgják, alázzák egymást napjainkban? Ugye, hogy nem...

Anomália érzet :

zárt áramkörök,
- a befordult tekintetek.
Siheder-közöny terpeszt
az ülésen, flegmán
csámcsog rágószlenget,
mintha üvegen nézne át,
nem látva nénék
fúzhajlott állását...

 

Újabb s újabb 
zöttykilóméteren
szuggesztiv mobilbújás,
vagy csukott szemreluxák,
alvásmimek diszjelmezei.
Néhol már cafkás
rúzsszinek, pávaarcok,
absztrakt fül(tágitó)karikák...
Mily impressziv állandóság.

 

Ifjú asszony fúj levegőt,
simitva gömböly pocakján,
a következő tiz perc talán
már fekete pillanat-állomás
lesz, légszomjas ájulás.

 

A sofőr pantomimnek 
se volna jó,
mint az ásitó inas,
fest unalmat,
közbe csak

a fékmegállók

ugatnak.

No, mára posztó lett a hús is, vörös,

fekete listát készit a WHO,

- én meg mindjá bakancsost, úgy bedőlök -

A sok műcikk, hát az bezzeg marha jó.

Nem is az izfokozó vágja rövidre

emberholnapok fonalát! Hisz csupa

kincs van benne, testnek, szervnek már ginzengje.

Ha dédapám volna (még) menne a pumpa

föl. Sok az alja ennek, és megalszik

a tejföl...Az ész csak néz, és kimered,

mint a TV-kép...Vaj'h, meddig éltek nagyik?

Ha a temető sorra ma kimegyek,

látom, bőkezű volt velük az Isten.

Épp, ha nem száz évig itt mosolyogtak.

Jaj, pedig nem is voltak azon hitben,

hogy disznó, s marha étken nyomorodnak.

Nem értem ezt a logikamenetet

én. Bár szerintem ferdülnek az agyak,

rozsdásan meg csak pánikot tekernek.

Na ez az a rák, mi betegséget adhat.