A változó negatív

Steel•  2017. június 23. 12:28

Az égbolt kökényvirága alatt,

minden róna, domb zöld szívű, szabad.
Ahogy fölém nyílnak alkonyakácok,
egyre pernyébb lényegjelent látok...
Már mindenütt tarackot vet a száj,
árnyékgyomoktól haldokló a táj,
s Isten hallgatásán csöndvarratok
szakadnak, míg a fénypára-angyalok
kőgalambbá dermednek idelent,
amint elérik a földi kietlent.
S nem a magzugok, nem a patakfolyás
változik, nem az illatvirágozás.
Falvak, várososok véredénye meszes,
- hiteltelen a világ, és nincs kezes.
A változó negatív, és a változó
az ember, az Életre csak kárt hozó.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

okeanus2017. június 25. 06:17

a Föld és az Élet megvédi önmagát...

Törölt tag2017. június 24. 20:51

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2017. június 24. 08:50

Törölt hozzászólás.

merleg662017. június 23. 22:36

- hiteltelen a világ, és nincs kezes.
A változó negatív, és a változó
az ember, az Életre csak kárt hozó.

...még lehetne rajta változtatni...talán. Szeretettel gratulálok versedhez.

Rozella2017. június 23. 22:18

"Már mindenütt tarackot vet a száj,
árnyékgyomoktól haldokló a táj,
s Isten hallgatásán csöndvarratok
szakadnak,"

Mondanám, hogy sötéten látsz...ha nem volna igazad...:(

skary2017. június 23. 18:39

eztisaztis...devégülisabolygónakhalál

V.Csilla2017. június 23. 18:16