Simike blogja

Simon Roland

Az elsöprő bizonyíték I.

Sövény futotta körbe a mesebeli palotát, melyet az alkony koronázott. Hihetetlen még elképzelni is, hogy az egyedi készítésű a tulajdonos különös álmaira, vágyaira épített családi házban, a város legszebb lakóhelyén veszekedés forduljon elő, az éktelen kiabálás még az utcáról is hallatszott, a járdán sétáló idős néni fejcsóválva haladt tovább - Miért nem alkalmas a mai nap? – a férfi magáról megfeledkezve ordított, miközben átölte áttetsző hálóruhát viselő kedvesét, aki elfordította a fejét, hosszú szőke hajával arcul csapta a próbálkozót, kibújt az erős karok közül és az ágyra huppant, összehúzta magát, mint egy gyerek. A férfi végigfutatta a szemét a mesterművön, a formás lábon. A naplemente a szemközti ház ablakába ült, szelíd fényével próbálta kibékíteni a feleket – Menj el, látni se bírlak - a nő a takaró alá bújt, mint egy sértődött gyerek. Zokogott. Könnyeivel áztatta a párnát. Hallotta a villanykapcsoló kattanását, és az ajtó dörrenését, amely puskalövéshez hasonlított, a lábak a lépcsőn élték ki dühüket. A garázsból kiforduló kocsi morgásánál a feleség előjött rejtekéből. Nyoma sem volt az érzelmeknek, az csak színjáték volt, nyomozóként már többször megtanulta, hogyan kell használni a képességeit. Bandatagként többször is teljesen belesimult hírhedt alvilági csoportok közé, a lebukás nélkül, de ez a mostani feladata más volt, a tervet követve egy elegáns bárban ismerkedett meg a  zsarolással és gyilkossággal vádolt üzletemberrel, az ügyre rátapadó rendőrök eddig még nem találtak bizonyítékot, így neki kellett megtalálnia, a találkák sűrűsödtek, végül az esküvő elé állt a szerelmespár. A rendőrnő ügyesesen kikerülte az intim pillanatokat, a férje legnagyobb bánatára, de mindig gondoskodott, hogy rendesen felpiszkálja, ingerelje a férfi vágyait, kihasználta a lehetőségeit, az adottságait. Felpattant és az ablakhoz rohant, látta a holdfényben elsuhanó modern vadállatot, rozsdás falevelek kísérték az autót. A szemével addig követte, amíg a jármű el nem tűnt a kanyarban. Az este felvette ólomcsizmáját. Az utcán kutyasétáltatók és kocogók tűntek fel.

Meggyőződött, hogy senki nem tartózkodik a házban, még a földszinten is körülnézett.

A boltba küldött komornyik még nem ért vissza.

Visszament a hálószobába, felkapcsolta az éjjeli lámpát. Meghitt fénybe burkolózott a szoba. Leguggolt, az ágy lába mellett meglazította a parkettát, kivette belőle a kulcsot, a széket a szekrény mellé helyezte. Felállt rá, kinyitotta a felső részét, az összehajtogatott ruhákat az ágyra dobta, szabaddá vált a hely a belső ajtó előtt, felágaskodott, ahogy csak bírt, a kulcsot a zárba illesztette és elfordította – Nemsokára telefonálok és kattan a bilincs a csuklódon édesem - magához vette a tartalmát, egy aktát és egy automata pisztolyt. Ekkor a kinyílott az ajtó és a férje állt ott, karba tett kézzel vonta felelősségre a rajtakapottat – Szia drágám. Mit művelsz? – kérdezte olyan nyugodtan, ahogyan csak lehetett. A nyomozó annyira megijedt, hogy leesett a székről, a franciaágyra zuhant. A leérkezés pillanatában azonban eszébe jutott a gyakorlati oktatás során tanultak, visszanyerte hidegvérét. A háta mögül elővette szolgálati fegyverét. A revolvert a gyanúsítottra szegezte - Kezeket fel, ne mozdulj – A pisztollyal intett, a sarokba szorított leült a fekvőhelyre, fémkarperec csattant a csuklójára. A rendőr már hívta a közelben tartózkodó társait – Ez egy jól kitervelt csapda drágám, te sem fogsz jól járni. A két egyenruhás gazember mindenre képes, belekevertek egy játékba – a nő csendre intette.  

Arany sugár pásztázta a házfalat és a sövényt.

Simon Roland

Az éjszakai kirándulás IV

A hotel vendége

A csöpögő csap egyre távolabbról dobolt. Hallotta a vízcseppeket, ahogy kibújtak a csőből, lezuhantak, majd eltűntek a mosdókagyló lefolyójában. A csempe ideg-hideg érintése megbénította a végtagjait. A barátságtalan szürke fal riasztotta és a tágasra nyílt ajtó menekülésre késztette, mégsem bírt megmozdulni. A mocskos összefirkált falak egyre csak közeledtek, hogy összenyomják. A középkori várbörtön lehetett ilyen nyomasztó. Nem lehettek irigylésre méltó helyzetben az akkori elítéltek. Az elméje szabadon kóborolhatott a képzelet őrült labirintusában. A jéghideg csempe süppedős láppá alakult, amely elnyelte a testét. A mennyezetre felszerelt imbolygó lámpa pedig lassan holddá, majd napkoronggá változott, a felerősödött fénysugár arra késztette, hogy elfordítsa a fejét. Magához tért. Hunyorgott. A napfény nagyon bántotta a szemét. Ágyban feküdt. Ledobta magáról a takarót. Nem tudta, hogy hol van. Zavarodottan nézelődött. Idegen volt a környezet. A helyiség fényárban úszott. Az ablakpárkányra helyezett szobanövény kivirágzott a hullámként áramló fényben. A növények elfeledkeztek arról, hogy valójában az őszi évszakot mutatta a képekkel illusztrált kalendárium. Az ezüst hajú köpcös hófehér köpenyeget viselő férfi figyelte az ébredezőt. Úgy állt ott, mint a gyerekéért aggódó szülő, a kezében orvosi táskát szorongatott, a nyakában sztetoszkóp himbálózott – Az előbb itt jártak a rendőrök, látta a támadóját? – érdeklődött – Fáj a fejem. Valaki leütött a benzinkút WC-jében, de nem tudnám azonosítani, álarcot viselt a bűnöző - motyogta. A betegtársak hiánya és a pazarul berendezett szoba kinézetéből sejtette, hogy nem a kórházi kórterem vendégszeretetét élvezi – Hol vagyok most? – kérdezte. Az orvos az asztalon található kancsóból friss vizet öntött a pohárba, majd egy pezsgőtablettát ejtett bele – A boltos talált rád, két napig feküdtél eszméletlen állapotban, most egy hotelben vagy, biztonságban, a rendőr, aki veled érkezett kórházba került, az intenzív osztályon kezelik, próbálják stabilizálni a helyzetét – ezt már az ablak mellett álló James Collins mondta - Elvállalom a felajánlott munkát – a lábadozó határozottan ejtette ki a mondatot - Rendben, de megtiltom, hogy ilyen állapotban neki állj a felelősségteljes munkádnak, ha kipihented magad, felgyógyultál, akkor majd beszélhetünk az elvégzendő feladatról – a nagyhatalmú üzletember a kezével nyugalomra intette - A barátja is nagyon aggódott önért – a doktor mosolygott a bajsza alatt – Naponta egyet vegyen be, ez erős gyógyszer, ne többet, mert akkor nagyon álmos, bágyadt lesz, olyan lesz, mint egy zombi - A tabletta pezsgett a pohárban. Craig felült és kíváncsian körülnézett. Tartózkodott más is a lakosztályban, csak ő háttal ült neki, csak a karfára fonódott kezet látta – Egy kicsit keserű – az elmélkedését megzavarta a doktor kemény hangja, átnyújtotta a poharat – Beszéljen a barátjával, képzelje hozott magának ajándékot is - A gyógyító és az üzletember kiment a szobából. Az ajtó becsukódott. A csend olyan volt, mint egy súly. Kiürítette a csésze tartalmát. A fanyar íz kiült az arcára. Felállt, odabotorkált az üléshez, mielőtt a kezével elérhette volna a háttámlát, a fotel váratlanul megfordult. A meglepetés döbbenetétől sokáig megszólalni sem bírt. A támadója nézett vele farkasszemet. Vigyorgott – Gratulálok a kinevezésedhez – nem zavartatta magát, a pezsgős palackból öntött magának, félig megitta, elégedetten csettintett a nyelvével – még sosem ittam ilyen finomat, a főnöködnek van ízlése, könnyű megszokni a jót - az ablakhoz sétált – Jól fizető állás, tudom, hogy nem leszel irigy, a juttatásból én is részesülök, ez így igazságos – az udvaron sétáló két férfit követte a tekintetével – Nem teszed tönkre a karrieremet - suttogta gyűlölettel, Craig kihasználta az alkalmat, felkapott három pezsgőtablettát és a támadó italába dobta, sokáig pezsgett, de szerencsére az ellenfele a két ember beszélgetését hallgatta a résnyire nyitott ablaknál. Fontosnak gondolt információkat szerzett. Az elméjébe rögzítette a hallottakat. A gyengélkedő gyorsan lehuppant az ágyra, mikor a ’barátja’ megfordult – Megkapod, amit akarsz, de ne beszélj a dologról – úgy tett, mint aki belenyugodott a reménytelken helyzetébe – Kezdelek megkedvelni - A zsaroló felhörpintette a kehely tartalmát, az utolsó cseppeket is élvezettel forgatta a szájában, leült a fotelbe, az álmosságtól lecsukódott a szeme és oldalra dőlt a feje, kiejtette a kezéből a piros szalaggal átkötött ajándékot. A nap is álomra hajtotta a fejét a lankán. Az este átvette az uralmat. Craig elrakta a szőnyegre esett díszes dobozt.

Simon Roland

Az éjszakai kirándulás III

Az áthatolhatatlan torlasz átalakult hat különálló rendőrkocsivá, mely utat engedett az újonc egyenruhás által vezetett polgári autónak. A vezető a gázra lépett, a kezét a kormányon pihentette, belenézett a visszapillantó tükörbe. Az utastérben fekvő férfi úgy tűnt nagyon rossz bőrben van – Hogy érzi magát? Hamarosan megérkezünk a motelbe. A várlakban foglaltam szállást. Már hívtam orvost, majd megvizsgálja. Minden rendben lesz -  A fák a sötétben rohantak. Valami elől, vagy valami felé futottak. Némán és baljóslatúan. A rozsdás falevelek megriadva kavarogtak, amikor a jármű elhaladt mellettük. A férfi először tetette az ájulást, de már kezdett valóban rosszul lenni, a sérülés elhatalmasodott a testén – Munkanélküli vagyok, megsebesültem a csetepaté közben, egy rendőr vezeti a kocsimat, miközben egy hulla lapul a csomagtartóban, egy haramia, akivel én végeztem – A hátsó ablakon kibámult. Egy koszos szürke autó jött utánuk. Nem jött közel hozzájuk, de nem is maradt le túlságosan, tartotta a tempójukat. Fényárban úszó épület bukkant elő a semmiből. A rendőr csak most figyelt fel a műszerfalon villogó jelzésre. A piros sáv jelezte a benzin kevés mennyiségét. – Hamarosan kifogy az üzemanyag -  A végtelen országúton száguldó utazónak ugyanazt jelentette a benzinkút, mint  a sivatagban bóklászó kincsvadász kalandor számára a pálmaligetes, reményekben és édesvízben gazdag oázis. Egy kamion és egy luxusautó pihent az országúti oázisban. A milliós értékű benzinzabáló jármű hátsó ülésén egy fiatal nő várakozott. Egy kis tükör előtt, meglepő alapossággal a száját rúzsozta és a körmét csiszolgatta. Az üzletből egy ismerős alak lépett ki, elrakta a visszajárót a pénztárcájába, és a táskába a vásárolt dolgokat. Magas ősz hajú, fáradhatatlan figura – Legyőzhetetlen, a vereség szót még hírből sem ismeri -Craig már találkozott vele. A volt főnökének a legnagyobb riválisa. Az egyenruhás az óriás monstrum mögött parkolt le, elvette a Craig kezéből a ropogós papírpénzt, kiszállt, elkezdte tölteni a benzint a kocsiba, majd bement a boltba.

Craig feltápászkodott, próbált uralkodni a fájdalmon, az üzletember elé állt, előbb ért oda a kocsihoz - Jó napot uram! Megismer? – üdvözölte. James Collins elfogadta a kinyújtott kezet, de nem mutatott érzelmet - Nagyon sajnáltam, mikor visszautasította az üzleti ajánlatot, de megértem, a hűség nagyon dicső dolog, még ha roppant ostoba is, a legjobb emberem lehetett volna – az öt évvel ezelőtt történt visszautasítás még most is fájt neki - fintorgott és kerülte a tekintetét, elfoglalta helyét a vezetőülésben. Indított. A sztrádára vezető úton hirtelen megállt. Letekerte az ablakon - A feleségemmel a várlakban töltünk három napot, ha van kedve holnap meghívnám egy üzleti vacsorára, este nyolckor legyen az étteremben. Ne okozzon több csalódást, ez lesz az utolsó ajánlatom- a jármű úgy fordult rá az útra, ahogy a divatbemutatón a tökéletes alkatú modellek lépkednek a kifutón. Egy mocskos kopott járgány gördült, szakadt ruhás figura bújt elő az alapos mosásra váró járműből. Órák teltek el. A hajnalsugár bearanyozta a környezetet, de a rendőr nem mutatkozott. Craig elunta a tétlen várakozást, bement a boltba. Valaki kiabált és fenyegetőzött a pult közelében. A pénztárgéphez ment. A tv be volt kapcsolva, a végtelen rohanás című gengszterfilmet adták a legjobb filmek nevű csatornán. A rablópáros éppen egy országúti üzletet rámolt ki, a boltos reszketve bújt a vackába. Elfordította a tekintetét a tv-től. A polcról le volt verve egy csipszes zacskó, visszarakta a többi közé. A hátsó ajtó félig nyitva volt. A raktárban szuroksötétség uralkodott. Kitárta az ajtót. Felkapcsolta a villanyt – Sehol senki – Üdítős dobozok és sörös rekeszek voltak feltornyozva. Kilépett az udvarra. Itt megtalálta a mosdót – Azt mondtam pakolja bele a pénzt – innen is hallatszott a film. A WC mocskos volt, egy alak feküdt kiterítve a csempére, a fiatal rendőrt meggyilkolták. Nem volt ideje megdöbbenni, még reagálni sem, Erős kéz ragadta meg és szorította a falhoz.

Az ellenfele szeme vadul forgott, a kesztyűs kezével fojtogatta – hosszú utazás után éppen pihentem, kinyújtóztattam a végtagjaimat, amikor dulakodást, kiáltozást hallottam, láttam mindent, megöltél egy embert, azt hitted megúszhatod ezt a bűncselekményt – Craig erővel leszedte a szorító kezet, kicsavarta a támadója kezét, ekkor a ravasz gazember a sérülését vette célba. Ütötte a gyenge pontját. Craig összeesett, a hasából ömlött a vér – Önvédelem volt – motyogott, szédült és forgott vele a világ – Nem érdekel, gazdag vagy, van pénzed, fizetned kell– ezt további fenyegetőző mondat követte, de már nem hallhatta meg a zsaroló fölényes helyzetéből intézett szónoklatát. Az ájultság magával ragadta.

Simon Roland

Az Éjszakai kirándulás II

Kitartóan kopogtak az ajtón, a kövér férfi úgy tett, mintha nem hallotta volna meg a belépni kívánó makacs egyértelmű jelzését, a szemei kigúvadtak, némán és mozdulatlanul, leírhatatlan dühvel nézett az előtte álló férfire, majd hirtelen lecsapott a vaskos könyvvel az asztalra – A cég anyagi problémákkal küszködik, valószínűleg a nagyhal elnyeli az egész vállalatot, már folynak tárgyalások az ország legbefolyásosabb emberével és másokkal is, a részvényesek aggódnak. A válaszom nem, szó sem lehet a fizetésemelésről és az előléptetésről, ezért a pofátlan merészségéért visszahelyezem az irodából a csarnokba - Craignek a filmekből visszaköszönő bírótermi kép jutott az eszébe, az őrökkel körbevett szerencsétlen megbilincselt elítélt, a mindenki felett elhelyezkedő pulpituson pöffeszkedő parókás, köpönyeges, kalapos bíró, kezében a kalapáccsal, az érzelemmentes esküdtszék. Felmondok – csattant fel. A válasz számára egyértelmű volt, nem akart visszalépni. A zaj ismétlődött, csak jóval erősebben – Nyissa ki - Craig szeméből elillant az álom. Megmozdult, fájt a seb, amit a haramia okozott a késével – Súlyos vagy csak felszíni a heg? - Nem volt ideje megvizsgálnia a heget, később majd bemutatja egy orvosnak. Hunyorogva nézett körül. Az autóban ült. Egy idős rendőr zörgette az elemlámpájával az üveget. Letekerte az ablakot – Jó napot kívánok, két nagyon veszélyes bűnözőt keresünk, megkérem, szálljon ki és adja át az iratait, a kollégámnak legyen szíves nyissa ki a csomagtartót  – Szabályos arcon parancsra ránduló ráncok futkároztak, kemény tekintet szigorúan vizsgálódott, ősz hajszálak bújtak elő a sapka alól - James Melroy őrmester - elolvasta az elegáns egyenruhán a feliratot. Ahogy a nyári villám hasít bele a fába, úgy villant elő az emlék – megöltem egy embert és elrejtettem hátul – Kiszállt, a kulcscsomóval és a lehetőségeivel, ötleteivel játszott. Késő ősz volt mégis izzadt. Az utat teljesen eltorlaszolták a felfestett autók, amelyek előtt szolgálatot teljesítő férfiak ácsorogtak, beszélgetéssel oldották az unalmas perceket. A kutyák fegyelmezetten üldögéltek a gazdájuk lábánál, úgy ahogy a szakképzett oktatótól megtanulták a gyakorlóterepen. Craig szívdobogva kísérte hátra a kezdő bűnüldözőt. A kulccsal babrált. Az őrmester a kocsi belsejét kutatta át. Megállt a csomagtartó előtt, reszkető kézzel próbálta belecsúsztatni, ötödszöri próbálkozásra sikerült– a gyerekarcú egyenruhás érdeklődve figyelte – Beteg, rosszul van? – Felnyitotta, de úgy, hogy a testével eltakarja a látványt, a hulla keze kilógott a táska alól, a homlokáról izzadságcseppek gördültek le. Váratlanul rácsukta a tetőt és eldőlt – Nem fogok börtönbe kerülni –

A zöldfülű letérdelt az aszfaltra és pofozgatta az „ájultat”. Az őrmester kiabálva mutogatott a kukoricamező felé. Egy ezüst furgon száguldott a földes úton. A tapasztalatlan egyenruhás felkapta a beteget és a kocsi hátsó részébe rakta. A felettese adóvevőn kapta a parancsokat, ezt továbbította később az alacsonyabb rangúnak – Maga visszaszáll a kocsiba és a legközelebbi Motelbe viszi a beteget, szerez neki egy doktort, én üldözőbe veszem a menekülőket, a többiek a főutak kereszteződéséhez mennek, és ott várják a további utasításokat – Az öreg rendőr bepattant a kocsiba, megfordult, porfelhőt kavarva tűnt el a lombok között. Az újonc bekapcsolta a rádiót, belenézett a visszapillantóba, becsatolta az övet, majd indított. Óvatosan vezetett – Holnap reggel még hűvösebb időre számíthatnak a kedves hallgatók, kabát mellé még sapka is kell, ha kilépnek az utcára - Az üzemanyag kijelzője már a piros sávban sétált. Craig kinyitotta a szemét, a színjáték kedvéért még továbbra is mozdulatlan maradt – Az eltűnt út című film kerül bemutatásra a mozikban. A horror rajongóknak különösen ajánlom ezt az idegborzoló filmet, amely egy motelben játszódik -

Simon Roland

Éjszakai kirándulás

Az urbánus környezethez szokott luxus modell próbált alkalmazkodni a kiszámíthatatlan szerpentinhez. A szeszélyes út azonban sok meglepetést tartogatott. A szakadék közelségét jelző fémkorlát visszaverte a reflektor napraforgó kévéjét. A sofőr unottan hallgatta a rádió híreit, miközben a kígyó módjára tekergőző utat követte a tekintetével. „A módszereik a következők. A rablók baleset áldozatainak adják ki magukat.” A kriminális szakértő türelmesen válaszolt a betelefonálóknak - A kijelző közepes mennyiségű üzemanyagot jelzett – Muszáj lesz megállni tankolni -
A firmament szelleme a hegyi ösvényen bandukolt, mint egy fáradhatatlan zarándok.
Az álombéli ezüst vízesésben megfürödtek a magas fák rozsdásodó koronái. A kanyarban egy autó zárta el a továbbjutás lehetőségét. Lehalkította a rádiót és lefékezett „Keleten záporeső várható” Az összetört kocsi előtt egy ember feküdt. Az autó olyan volt, mint egy összenyomódott konzervdoboz, óriási mérető szikla zúdult a tetejére. Üvegszilánk és vér borította az aszfaltot. Craig kiszállt, a csomagtartóból kiszedte az emelőrudat és az elsősegélycsomagot és a felszereléssel elindult, ekkor vette észre a kocsiban kuporgó alakot, amely vérző fejjel dőlt a kormányra és a műszerfalra – Furcsa - A vezetőülésen gubbasztó figura bábunak tűnt (mintha műanyagból készült volna) főleg mikor közelebb ért vált nagyon gyanússá a dolog. Mikor a betonon heverő alakhoz ért, az elkapta a lábát és hirtelen mozdulattal megrántotta. A hold megvillant. Craig hasát felszántotta a fegyver. A fájdalom dühöt ébresztett benne, fejbe rúgta az éppen feltápászkodni igyekvő férfit, majd villámgyorsan lesújtott a kezében lévő vasrúddal. Az ellenség kezéből kirepült a kés. A fegyver a mélységes szurdokba zuhant. Az útonálló hátra esett, de nem adta fel a küzdelmet, felkapott egy üvegdarabot és őrülten csillogó szemmel rohant a kiszemelt áldozata felé. Craig meglendítette a fegyverét és lesújtott a rabló fejére. Az ellenfele szótlanul elterült, mint egy liszteszsák. Megérintette a pulzusát – Halott, megöltem – a szakadék szélére lépett, és óvatosan a szédült mélységbe bámult  – A támadó fegyvere elveszett – robajló monoton motorzúgás és a fénysugár figyelmeztetően közelgett.

A maradvány mögül, a bokor közelében neszezést hallott. Nem volt ideje átkutatni a környéket. A holttestet megragadta, a vállára kapta, majd a csomagtartóba gyömöszölte a nagydarab férfit. Beugrott a kormány mögé és indított. Nekihajtott a roncsnak, félrelökte az útból. Nem érdekelte semmi, csak az, hogy minél messzebbre jusson a tett helyszínétől. A kanyar nagyon élesnek bizonyult. Idegességében a kormányt rángatta. Kisodródott. A kocsi oldala súrlódott a korláttal. Sikított a kerék és nyöszörgött a kasztni. Nehezen, de végül is visszanyerte a jármű felett az irányítást, egy órás száguldás után újabb problémával került szembe. Az akadályt nem veszélyes haramiák jelentették, hanem a felsorakozott, megállásra kényszerített járművek előtt álló gépfegyveres, kutyás rendőrök, akik bűnözőket, fegyvereket keresve kutakodtak. A hátsó sorokban várakozók közül néhányan kiszálltak sétálni, követték a fejleményeket, megmozgatták a hosszú utazás során elzsibbadt végtagjaikat, felfrissítették a vérkeringésüket. Pár gyerek elkóborolt a közeli mezőn. Az anyjuk aggódó hangon parancsolt rájuk. A terepjáró mögé besorolt, kipattant, felnyitotta a hátsót, a holttest vigyorogva bámult vissza, a táskákat úgy helyezte, hogy eltakarja a rettenetes csomagot.