Simike blogja

 

Simon Roland

 

A kísértetszikla I

 

A klasszikus sportjárgányt ügyesen irányítottam, hogy a kanyargós úton maradjon.

A porfelhő hűségesen követett. Öt éve mondtam ki a boldogító igent.

Jessicával egy önvédelmi klubban ismerkedtem meg. Egy hónap múlva már az anyakönyvezetőnő előtt álltunk, majd siettünk a templomba. Az évek során nem hidegültünk el egymástól, a szerelem megmaradt, de az újdonság, a kaland elkopott. Elhatároztuk, hogy minden nyáron egy hónapra külön válunk, hogy később, újra felfedezhessük egymást. Ez az én ötletem volt, de döntést közösen hoztuk. Két éve vettem egy elhagyatott kunyhót a semmi közepén. A nyaraló távol helyezkedett el minden lakott településtől.

A legközelebbi falu 40 km-re található. Felújítottam, a házat otthonommá varázsoltam, kifestettem a falakat, kicseréltem az ablakokat. Saját kezűleg építettem fel a garázst - Minden Júliusban itt töltöm a jól megérdemelt szabadságomat. A kísértet szikla közelében van egy tó, ott szoktam esténként fürdeni. Hosszú sétákat teszek az erdőben, halászok, élvezem az érintetlen természetet, ihletet keresek. Néha előfordul, hogy találkozok turistákkal, vagy szerelmespárokba botlok, de általában semmi nem zavarja meg a magányomat. Egyszer megpróbáltam feljutni a magaslatra, de körülbelül a feléig jutottam, onnantól már túl veszélyesé vált volna a továbbhaladás. Nem adtam fel. Most hoztam magammal hegymászó felszerelést. A szikla rejtélyét nem tudtam megfejteni, a ház korábbi tulajdonosa, egy elfoglalt üzletember megemlítette, hogy egy bolond remete élt az egyik barlangban. Vajon ki és miért nevezte el a sziklát? – A nap olyan volt, mint egy szfinx. Minden élőlény szenvedett a hőségtől. Beálltam a kocsival a garázsba. Leállítottam a motort, a kocsi üléséről elvettem a csomagomat, kiszálltam, kizártam az ajtót. A nappaliban hűvös volt. Leraktam a táskát, kipakoltam a ruháimat. Leültem az asztalhoz. Elővettem a füzetemet és írni kezdtem. Beesteledett, mire eljutottam az első fejezetig. Felkapcsoltam a lámpát, megvilágítottam a betűket. Valami furcsa hangot hallottam. Sírást és kaparászást. Valaki zokogott odakint. Letettem a tollat az iromány mellé. Egy elgyötört szőke lány térdelt a bejáratnál, testét kosz borította, a ruhája szakadt volt – Segíts, ments meg – Felkaptam és a hálószobába vittem a sérültet, a testén zúzódások nyomai látszódtak. Gyengéden leraktam az ágyra, hirtelen felült – Üldöznek, senkinek ne mond meg, hogy itt rejtőzök, ígérd meg – lehanyatlott az ágyra. Lehúztam a redőnyöket. Én a másik helyiségben feküdtem le, gyorsan elaludtam. Napok teltek el. Itattam, ettem a lábadozót. Nem sokat beszélt, ellenben rengeteget pihent, végig aludta a nappalt és az éjszakát is – Biztos hatalmas megpróbáltatáson ment keresztül -

 Az egyik reggel azonban újabb látogatók érkeztek.

Robajra ébredtem. Mielőtt kinyitottam volna az ajtót, kíváncsian kinéztem az ablakon, rendőrök álltak a bejárat előtt – ne áruld el, hogy itt vagyok – sikított a lány, mezítláb rohant végig a padlón, felnyitottam egy csapóajtót, megfogtam a kezét és a pincébe lekísértem – sötét van – bátorító érintésemtől megnyugodott. Lecsuktam a fedelet, rágurítottam a szőnyeget.

Még türelmetlenebbül zörögtek. Kinyitottam az ajtót. Egy középkorú és egy idősebb egyenruhás várakozott a küszöb előtt – Jó napot uram. Robert hadnagy vagyok, ő meg itt a társam Edmund. Egy fiatal házaspár sátorozott itt az erdőben, a férfi szörnyethalt, a szakadékba zuhant, a biztosító kötele elszakadt vagy elvágták, a felesége nyomtalanul eltűnt – az ezüsthajú rendőr vitte a szót, a másik a noteszát és az íróeszközét készítette elő, figyelte az elöljárója minden szavát és mozdulatát. Egy ideig szótlanul álltam – Ha valami furcsát észlel kötelessége az illetékeseket értesíteni, a hatóság félrevezetése súlyos bűn – a hatóság megtestesítője fölényesen beszélt – Hogy néz ki az eltűnt lány? – Szőke, törékeny közepes termetű. Ő az elsőszámú gyanúsított – a hadnagy félretolt, a segédjével együtt becsörtetett a házba, minden szobát átkutattak, mindent felforgattak, rendetlenséget és kérdéseket hagyva távoztak.   

Simon Roland

Az információ III

A motel emeleti szobája hosszú álmából ébred. Az éji álomvilágból vándorol az erdei út.
A madárénekkel érkező hajnal be sem lép a belső térbe, a lakosztály válik a természet elválaszthatatlan részévé.
A virradat úgy átrendezi, átnevezi a helyiséget, anélkül, hogy egy szék is arrébb kerülne.
A bútorok együtt lélegeznek az élő fákkal. Pirkadat perzselte zöld falevelek játszanak a hatalmas ruhásszekrényen, lombok kúsznak a komódra, minden mozog. A szőnyeg úgy hullámzik, mint a pázsit, a tavaszi szélben. Új színek és formák jönnek létre. Ez a külső üvegfal előnye. A profi és amatőr fotósok és festők csodálkoznának a látványon.
A varázslatos kilátást sajnálatos módon már nem élvezhetik az üzlettársak, amelyek egymással szemben ülnek a tölgyfaasztalnál. Mintha társasjátékot játszanának. A súlyos asztalon kinyitott aktatáska, tele pénzzel. Egy borosüveg és két pohár, két pisztoly és egy meghiúsult üzlet. Visszatértem, hogy a legizgalmasabb sztorikkal árasszam el a kedves olvasókat, történetekkel, amely megdöbbentően lenyűgözőek és hitelesen igazak. Itt vagyok, mindig ott, ahol az események keletkeznek. Jogosan kérdezhetik tőlem, hogy miért tűntem el hónapokra? A kérdést nem áll módomban megválaszolni, a saját biztonságom érdekében.
A névtelenség és a személyem rejtélybe burkolása garantálja a testi épségem megóvását. Térjünk vissza a jelen helyzetre. A cselekmények a következőképpen történtek.
A felek egymást ölték meg. Információt szereztem, hogy a rendőrfőnök az alvilággal tartott szoros kapcsolatot. Az egyik közeli beosztottja rájött a titokra. A hatóság megtestesítője egy jentős összeggel érkezett a menedék nevű hotelbe, hogy megvesztegesse az ambiciózus hadnagyot. Összevesztek. A főnök nem tudta megvesztegetni az alacsonyabb rangú dicsőségre vágyó, szolgálatra és a polgárok életének és vagyontárgyainak megóvására felesküdött egyenruhás, törekvő személyt. A veszekedés lövöldözésbe torkollott. Az egyik eltévedt lövedék valószínűleg irodalomkedvelő lehet, a gonosz szándék ellenére a könyvespolcon elhelyezett tudományok nagykönyvébe fúrta be magát.

 

Robert kiemelkedett az újságból, mosolygott, még a hatása alatt volt az olvasottaknak – Gratulálok – Henry egy bólintással fogadta a dicséretet. A jövőbeli lehetséges média szereplése, nyomtatott és online újságírói karrierje foglalkoztatta. A felhők megtartották délelőtt tett ígéretüket, hatalmas zápor zúdult a városra.
A vihar úgy tombolt, mint egy randalírozó huligán, kukákat borított fel, gyengébb fákat próbált kicsavarni. A szél az újságosfiú feladatát elvállalva szórólapokat kézbesített a város
különböző pontjaira, céltalanul sodorva az eldobott üdítős dobozokat, letépett plakátokat.
A két főhős nem félt a megvadult elemektől, egy álló kocsiban ültek a benzinkút közelében
Az érkező kopott sportkocsi túlbőgte a szelet, egy férfi és egy nő pattant ki a kocsiból, egy sporttáskát emelve a fejük fölé menekültek az üzletbe. Az eső legalább tisztára mossa az elhanyagolt utcai ragadozót – El sem hiszem, hamarosan eljön a nagy pillanat, a médiamogullal fogok szerződést kötni –  kezével kilökte az ajtót – A társa váratlanul hátranyúlt és lefogta a kezét – Ne menj, ez az egész tönkretesz téged, vagy a börtön cellájában kötsz ki vagy egy árok mélyén átvágott torokkal, csatlakozz a szervezethez, amelynek most már én vagyok a vezetője, dolgozunk, bulizunk, a szabályokat magunk írjuk, nem mások, mindent úgy csinálunk ahogy szoktunk, emlékszel Kathyre és Juicere, a két szépségre?  – Henry elszánt volt, semmi nem tántoríthatta volna el a céljától, de nem a jószándékú kemény szavak, sem az esőfüggöny, ezek egyike sem, hanem egészen más állította meg. Visszacsukta az ajtót. Egy elsodródott kipingált esernyő indult el a bolt bejáratától, le és felfelé mozogva haladt feléjük, felszállásra készülve. A betonhoz verődve elszántan közelített. Amikor a színes labdák, golyók, díszek csoportja nekiütődött a kocsi ajtajának alsó részéhez, az ernyő nagyon gyorsan felszállt. Egy 8 év körüli fiú állt előttük, bezörgött az ablakon. A sofőr lehúzta az üveget – Ne menjetek be, a médiacsászár nem létezik, a nyomozók találták ki, hogy kézre kerítsék a legnagyobb veszélyfirkászt, ez az egész egy csapda – Robert a kesztyűtartóból elővett valamit, az információért cserébe átnyújtotta a bankókat. A borítéknak nem volt ideje átázni az esőben, a fiúcska úgy tüntette el, hogy nem tudták, a nadrágja zsebébe, a sapkája alá vagy a mellényzsebébe rejtette el a jutalmát. A kis besúgó elköszönt, majd visszaszaladt a boltba – Menjünk bulizni, fárasztó volt ez a hét - Robert indított. Elégedetten vigyorgott.
Az autó hátsó ablak fokozatosan kicsinyítette a benzinkút képét. A kétüléses öreg sportkocsi és a luxus járgány továbbra is ott várakozott. Az ajtó kivágódott, a szerelmespár futva rohant a kocsihoz. A villám még utoljára teljes fényében megmutatta a helyet, ahol az előbb tartózkodtak. Henry folyamatosan figyelte a bolt környékét. Már csak a luxuskocsi fürdött a záporban. Végül az épület gyufásskatulya méretűvé zsugorodott. Az autó két utasával elviharzott a távolság hídján.

Simon Roland

 

Az információ II

 

A folyosó falára felhelyezett falióra mutatója, a takarékossággal mit sem törődő szomszéd miatt csepegő csap, a búzaföldön arató kombájn és a távoli fa törzsén szorgalmasan dolgozó fakopáncs, úgy tűnt, hogy mind ebbe a lakosztályba költözött. A kettejük közötti idegölő, pszichológiai harc elviselhetetlenné vált. Az ellenfelek nem látták egymás arcát, csak a fegyvert tartó kezet. Ez nem olyan harc volt, amiben a párbajfelek farkasszemet néznek egymással, a kijelölt segédek vigyázó tekintete mellett, és a megadott jelre pontot tesznek a küzdelem végére, eliminálva a riválist, elnyerve az imádott hölgy kezét vagy a vagyontárgyat. Nem bírták tovább. Két eltérő szándék ütközött össze. Egyszerre lőtt mindkettő. Fülsiketítő folyamatos hangrobaj betöltötte a szobát. Henry a fürdőszobai csempén feküdt, a golyók a feje fölött süvítettek el, átszakították az ajtó faszerkezetét, összezúzták a két tükröt. A lövöldözés egészen addig tartott, amíg ki nem fogyott a revolverből a töltény – nincs több – óvatosan tágasabbra nyitotta az ajtót és kikukkantott rajta. Vércseppek borították a szőnyeget. A hívatlan vendég beljebb húzta a lábát – Eltaláltam, de nem halt meg – a szálloda folyosóján felsikoltott egy nő. A csendet az újságíró számára a legkevésbé várt zaj törte meg. Egy ismerős kattanás. Az ellenfele újratöltötte az automata revolverét. A léptek bizonytalanságról árulkodtak, hol gyengébb, hol erősebb koppanás hallatszott, a léptek gyengeségről beszéltek a parkettának. Az alak úgy ment a fürdőszoba irányába, mint egy részeg állat. Úgy járkált, mint az a szarvas, amelyik túl sok erjedt gyümölcsöt evett. A hírvadász gyorsan felpattant és kinyitotta az ablakot. Az érzékei a távoli mezők virágainak nevét sorolta fel.

A nyílásba rakta az üres pisztolyt. A fürdőköpeny mögé bújt el. Az ajtó nagyon lassan nyílott ki. Látta a pisztolyt és az idegen sapkáját is. A fegyveres férfi cipője ropogott a sok üvegszilánk alatt, amely beborította a csempét. – Most végre láthatom a gonosz arcát – Alacsonyabb volt, mint a veszélyfirkász. Sántikált – A lábát találtam el – A nyitott ablak irányába indult el automatikusan. Henry előtört a titkos helyéről, az ellenségét a falhoz lökte, a karját lefogta és kicsavarta a kezéből a coltot. A sapkás férfi alaposan le volt gyengülve, ököllel földre küldte a sebesültet. A megszerzett fegyverrel szíven lőtte a behatolót. A vér bemocskolta a tisztára vasalt egyenruhát. A beözönlő fény bearanyozta a holt csendet.

 

 

Folytatása következik

Simon Roland

 

Az információ I

 

A motel emeleti szobája hosszú álmából ébred. Az éji álomvilágból vándorol az erdei út.
A madárénekkel érkező hajnal be sem lép a belső térbe, a lakosztály válik a természet elválaszthatatlan részévé. A virradat úgy átrendezi, átnevezi a helyiséget, anélkül, hogy egy szék is arrébb kerülne. A bútorok együtt lélegeznek az élő fákkal. Pirkadat perzselte zöld falevelek játszanak a hatalmas ruhásszekrényen, lombok kúsznak a komódra, minden mozog. A szőnyeg úgy hullámzik, mint a pázsit, a tavaszi szélben. Új színek és formák jönnek létre.

Ez a külső üvegfal előnye. A profi és amatőr fotósok és festők csodálkoznának a látványon.  A kilátást sajnálatos módon már nem élvezheti a széken ücsörgő figura, mivel egy golyó fúrta át a fejét. Valószínűleg már két órája elbúcsúzott az élettől. Az egyik eltévedt lövedék valószínűleg irodalomkedvelő lehet, a gonosz szándék ellenére a könyvespolcon elhelyezett tudományok nagykönyvébe fúrta be magát. Az asztalon egy kinyitott aktatáska, tele pénzzel. Két üres pohár és egy kibontott borosüveg. A tettes sietve távozott, megzavarta valaki, lehet, hogy később visszatér a tett színhelyére. Az erdei motel valójában nem a vadon közepére épült, a külváros egyik legszebb helyét szemelte ki egy élelmes vállalkozó, az elgondolást tett követte. Az egyik oldalát a suttogó fák övezik a másikat a forgalmas út. A közeli erdő, lovaglásra, sétára csábítja a vendégeket. Fa, tégla, üveg és a stílusok, korok ügyes ötvözete alkotja a szállodát, amely szeretettel várja a gazdag vendégeket. Titkos randevúkról, szenvedélyes éjszakákról és törvényen kívüli üzleti kapcsolatokról tudna mesélni a ház.

A szemüveges középkorú férfi befejezte az írást, letette a tollát az apró naplója mellé.

Elgondolkodott a helyzetén és a lehetőségein.

Ha a sikeres lesz a visszatérése, amiről meg volt győződve, ennél jóval több bankó tulajdonosának tudhatja magát, mint az előtte felhalmozott fizetőeszköz.

Az asztalon egy kinyitott aktatáska, rengeteg pénzzel és megválaszolatlan kérdésekkel – Így jobban hangzik - Kijavította és kiegészítette a mondatát, majd az íróeszközt megpörgette az ujjai között, fegyverré változtatta a tollat – Ez a cikk jól mutat majd a holnapi újságban – Henry volt a legdörzsöltebb és a leghatékonyabb hírvadász, a bűntényeket, rablásokat mindig első kézből szerezte, ő volt a leggyorsabb veszélyfirkász, így nevezték őket a többiek.
A veszélyfirkászok minden lehetőséget kihasználtak, hogy a bekövetkező eseményről tudomást szerezzenek, céljaik eléréséért bevetettek minden lehetséges, rendelkezésükre álló eszközt. A cél szentesíti az eszközt alapon. A város kopóit és az alvilág durcás nehézfiúit messze elkerülte, ügyesen kicselezte. A munka veszélyessége miatt mindig álnevet használt.

A Friss hírlap direktorával személyesen sosem találkozott. Biztonsági okból minimálisra csökkentette az emberekkel való találkozást. Interneten keresztül tartotta a kapcsolatot az újság prominens vezetőjével. A fizetés számlára érkezett. Someone néven írta alá a cikkeit. Régebben egyszerű üzletemberként élte mindennapjait, amikor egyik nap betoppant hozzá egy régi ismerőse, hangulatos belvárosi étteremben osztották meg az élményeiket. Robert elárulta, hogy egy illegális szervezet tagja, 5 évvel ezelőtt belépett a csapatba, amely zsebre tette a rendőrséget, rövid pórázra eresztette a polgármestert - A főnök szeretettel vár a rezidencián. A barátom vagy, közöttünk a helyed - Próbálta rábeszélni őt, hogy lépjen be közéjük, legyen a saját ura. Hagyja maga mögött az unalmas pénzügyi feladatokat és az idegesítő munkatársakat. Henry nem fogadta el a kinyújtott kezet, de a barátságuk megmaradt. A hétvégi ebéd és a nők hajkurászása, az italozás, úgyszintén. Revolvert vásárolt a piacon, kint a mezőn, üres üdítős dobozokon gyakorolták a célbalövést. Csaprészeg állapotában a társa eldicsekedett a legújabb akciókról. Így Henry gazdag információk tulajdonosává vált. Hatalmas ambíciója és a cimboraság bizalmába vetve felhasználta az információkat, a Friss hírlap nevű újságnak eladta az infót, ügyelt arra, a barátját kihagyja az eseményekből. Igazságok és féligazságok, kitalált és valós személyek kerültek a hatóság reflektora elé. Robert könnyen rájött a kiszivárogtató személyére, de másra terelte a gyanút. Henry helyett egy karrierista ifjoncot süllyesztettek a tó mélyébe.

A hatóság a banda egyik felét a rács mögé jutatta. A többieket bizonyítékok híján elengedte.

A zaj a bejárati ajtó felől érkezett. A kulcs elfordult a zárban, az ajtó kinyílott. Henry előkapta fegyverét, a fürdőszobába húzódott be, apró résen szemmel tartotta a másik ajtót. Egy pisztolyt tartó kéz jelent meg. Henry összpontosított, készen állt arra, hogy meghúzza a ravaszt.

A behatoló megállt, megtorpant , valamit sejthetett. Talán megérezte a másik jelenlétét. Idegölő párbaj kezdődött. Vajon ki veszíti el előbb a hidegvérét. – A barátjának megígérte, hogy nem folytatja tovább a szervezet megvalósítandó terveinek továbbadását, az információ forrása elapadt.

 

 

Folytatása következik 

Simon Roland

 

Az elsöprő bizonyíték II

 

Arany fény érintette meg a ház nagy ablakait. Elhúzta a függönyt, miközben az ágyon üldögélő megbilincselt nyugtalanul fészkelődő, helyét kereső férfire nézett, majd újra kibámult az ablakon – Maradj nyugton - A hirtelen lefékező autóból két egyenruhás ugrott ki, feltartóztatták, majd hazaküldték az ősz hajú komornyikot – Cynthia, meg kell tudnod az igazságot, ez a két átkozott rendőr csapdába csalt, muszáj mennünk, az a tervük, hogy megölnek téged és a gyilkosságot rám kenik, ezzel örökre bezárhatnak - A kapu feltárult.
A belülről eltorlaszolt főajtó kihívás elé állította őket. A nyomozónő érdeklődve figyelte az eseményeket – Sylviának hívnak, a meséd nem jött be, elég hihetetlen a történet, az időnyerés rajtad nem segít, megszereztem a bizonyítékot és ez a lényeg – gyorsan a franciaágyra tekintett, a megdöbbenéstől mozdulni sem tudott. A bilincs ott árválkodott a párnán. A férfi már a háta mögött volt, erős kéz ragadta meg a vállát és a fejét, még szerencse, hogy éveken át tanult önvédelmet, eszébe jutott az oktatója kemény szavai, mellyel ösztönözte őt a célja elérése felé, ösztönszerűen cselekedett, könyökkel hasba vágta ellenfelét, majd átdobta a férfit, azonban a férje olyan erősen fogta a karját, hogy mind a ketten a fekvőhelyen landoltak.

Igazi ágyjelenet zajlott le, igaz nem abban az értelemben, amiben az átlagos nászéjszakát képzelnék az olvasók, a nő hősiesen küzdött, de végül a férfi nyers ereje kerekedett felül. Megpofozta a nőt, hátracsavarta, megkötötte a kezét, egy kendővel letakarta a szemét, bekötötte a száját is, vállára kapta szeretett feleségét. A nyomozónő innentől már csak a hallására és a tapintására számíthatott. A társai közelgő hangját hallotta, de nem tudott segítségért kiáltani. Éles kattanást, nyikorgás, majd lábdobogás követte, valami szűk helyen mehettek lefelé, mert folyton bevágta a karját és a hátát. Egy mélyedésbe zuhant bele, ajtó csapódott a feje fölött. Motorzúgás és a folyamatos rázkódásból rájött, hogy egy kocsi csomagtartójában zötykölődik. – Még szerencse, hogy jeladót helyeztem el a bűnöző ruháján –A monoton utazásnak váratlanul vége szakadt, a búgás a ritmikus hullámzással vegyült. A nő a kimerültségtől álomba merült. Amikor felébredt már egy egészen más környezet tárult a szeme elé. Nem tudta, hogy mennyi idő telt el az elrablása óta, pár óra vagy néhány nap, az idő érzékelése teljesen cserbenhagyta. Hunyorogva nézett körbe, vad hullámok ostorozták az óriási sziklákat. A férfi a szirt szélén sétált. Egyáltalán nem törődött a veszéllyel. A nap tündökölve emelkedett ki az örvényből. Sylvia felállt. A hálóingét alaposan megviselte a dulakodás és az utazás, jobb keble szabadon ringatózott, ahogy sétált a napfényben

- Kettesben vagyunk, elmesélem az egész történetet – szólalt meg a szikla és az élet peremén egyensúlyozó üzletember.