SemperAugustus blogja

Átköltés, parafrázis: Kosztolányi Dezső - Akarsz-e játszani? c. verse nyomán

A babagyáram, mondd, szeretnél-e lenni,
szeretnél-e mindig, mindig nyulast játszani,
szeretnél-e együtt szobára menni,
szerelemmel pelenkát váltani,
nagykomolyan az evőszék elé ülni,
reszelt almát, konaikont gyerekbe tömni,
büfiztetni, semmit gügyögni,
sóhajtva babaruhákat erőltetni?
Szeretnél-e vágyni mindent, mi élet,
más embereket és húzni hosszú-hosszú lóbőrt,
lehet-e csöndben téát itatni véled,
herbatéát és sárgaság-megelőzőt.
Szeretnél-e egyhangú, nyomott életet élni,
mosogatni hosszan, néha-néha mesélni,
hogy a csekk annyi, mint a tenger,
ez férjed, szegény jómunkásember,
ki csak fütyörész a munkája alatt?
Szeretnél-e kiáltani kígyót-békát, fenevadat,
kívánni csak egyetlen kimozdulást otthonról,
pihenést, táncot, mindenféle formabontót?
Szeretnél-e színlelni boldog szeretőt,
kérni, hogy csak ma más cserélje ki a pisis lepedőt?
Szeretnél-e aludni, aludni mindörökkön,
álmodni világot, mely nem a telóra jár.
Párnák közt feküdni lenn a földön,
s szeretnéd, szeretnéd-e hogy elaludjon végre babád?

2013.04.07 - Értékes Attila

Erkölcsiség nyújtja kérges mancsát,
mint gyermek, mikor egy kis sütit kér,
modoros főből kicsap a gátlástalanság,
s veszettül ordítja: kérek még és még!

Máshol otthon, haza, béke,
itt loholjon harcra érte,
szaladjon messze,
kevés álmot kergetve,
de hagyjon másnak is jócskán,
hogy minden zsák megtalálja a foltját.

 Megadott szavakból: messze, zsák, kevés, minden, hagy, szalad, máshol, otthon, haza, béke

 Értékes Attila, 2011. október

Emlékszel, mikor még az iskolában
szertelen szedtük a gesztenyét,
mit sem törődve másokkal,
száguldtunk biciklivel szerteszét?
 
És a túrák, mire indultunk
hétvégente,
egymás kulacsából is ittunk,
szabadon - széteresztve.
 
Ballagáson futottunk játékból,
nem számított se tér, se idő,
csak legyünk még együtt - szándékból,
utoljára, miből talán egy szerelem kinő.
 
Jobb volt-e a világ?
én nem tudom,
de volt benne valami tisztaság
minden zegzugon.
 
Most rezzen a lélek,
vár ránk ugyanúgy a természet,
de mi már mások vagyunk,
saját önző útunkon - kiégett tanúként halunk.

Értékes Attila, 2011. október

Hétvégén bodzafát vágtam,
zsák a foltját megtalálta,
dehát muszáj volt,
a szomszéd átszólt.

Vidéki házat képzelj,
pár kémény este már pöfékelt,
a kertben patkányok rohantak,
ott, hol a bozót serdül és sarjad.

A munkában lassultak az izmok,
feltörtek a régi titkok.
egy kukorica góré mellett állt a fa,
előtte tyúkokat áldoztak,
s kezem kékre festette a bodza,
kútvízben lett mosva.

 Értékes Attila, 2011. október

Megadott szavakból:  sarjad, serdül, áldoz, kék, rohan, lassul, pöfékel, zsák, bodza, folt