SemperAugustus blogja

Átköltés, parafrázis: Kosztolányi Dezső - Akarsz-e játszani? c. verse nyomán

A babagyáram, mondd, szeretnél-e lenni,
szeretnél-e mindig, mindig nyulast játszani,
szeretnél-e együtt szobára menni,
szerelemmel pelenkát váltani,
nagykomolyan az evőszék elé ülni,
reszelt almát, konaikont gyerekbe tömni,
büfiztetni, semmit gügyögni,
sóhajtva babaruhákat erőltetni?
Szeretnél-e vágyni mindent, mi élet,
más embereket és húzni hosszú-hosszú lóbőrt,
lehet-e csöndben téát itatni véled,
herbatéát és sárgaság-megelőzőt.
Szeretnél-e egyhangú, nyomott életet élni,
mosogatni hosszan, néha-néha mesélni,
hogy a csekk annyi, mint a tenger,
ez férjed, szegény jómunkásember,
ki csak fütyörész a munkája alatt?
Szeretnél-e kiáltani kígyót-békát, fenevadat,
kívánni csak egyetlen kimozdulást otthonról,
pihenést, táncot, mindenféle formabontót?
Szeretnél-e színlelni boldog szeretőt,
kérni, hogy csak ma más cserélje ki a pisis lepedőt?
Szeretnél-e aludni, aludni mindörökkön,
álmodni világot, mely nem a telóra jár.
Párnák közt feküdni lenn a földön,
s szeretnéd, szeretnéd-e hogy elaludjon végre babád?

2013.04.07 - Értékes Attila