Emlékszel?

Emlékszel, mikor még az iskolában
szertelen szedtük a gesztenyét,
mit sem törődve másokkal,
száguldtunk biciklivel szerteszét?
 
És a túrák, mire indultunk
hétvégente,
egymás kulacsából is ittunk,
szabadon - széteresztve.
 
Ballagáson futottunk játékból,
nem számított se tér, se idő,
csak legyünk még együtt - szándékból,
utoljára, miből talán egy szerelem kinő.
 
Jobb volt-e a világ?
én nem tudom,
de volt benne valami tisztaság
minden zegzugon.
 
Most rezzen a lélek,
vár ránk ugyanúgy a természet,
de mi már mások vagyunk,
saját önző útunkon - kiégett tanúként halunk.

Értékes Attila, 2011. október