SemperAugustus blogja

Oszol az a kevés kis tömeg,
a politikusok rég elmondták beszédeiket.
Páran még maradnának, de erősen hűl le a levegő,
A Szent ember is hazament már,
Csak egy buzgó riporter áll kihúzva, cseveg ő.

A távolból még hallik a gyalázás,
Villájában hallgat a gyalázatos császár,
Másnap teli torokkal üvölti vissza:
Hát csak ennyien jöttetek,
Nincs egy szent ember köztetek?

És igaz. Úgy kiáltottam volna, hogy maradjunk reggelig,
mit reggelig, akár egy hétig is!
És hallják meg, hogy ez már sok,
elviselhetetlenül sok!
De csak csendben hazakullogtam én is,
nem vagyok szent ember, mégis,

fél füllel még hallottam,
egy dolgos nő kérdezte egészen halkan:
Mi lesz a gyerekekkel?

És mi lesz a hajléktalanokkal?

(Iványi Gábor melletti kiállás 2022-02-21)

Tudom én, hogy kell a pénz,
szakértelem, nem kevés,
értem én, hogy jó szaki
elmehet tízszer ennyiért.

És mit lát az ember:
a városvezetők megszavazták maguknak a luxusfizetést,
miközben gyerekek fáznak óvodában,
ez már sok... Ez sok nekem, elég!

Értékes Attila

Embervér

Metrón állok,
állomásra érünk,
a peronon magyarok.

Beszállnak a közös hajóba,
olvasnak, merengenek,
szabadok.

Leszállók,
felszállók, kiszállók,
beszállók, elitisták, populisták,

s megannyi sötét, névtelen kommentelő,
hajlanak erre-arra, söröznek
romudvarban, alaktalanok.

Megbolondult a világ,
zümmögő méhkas lett belőle,
álomvilág hamis képekből, hamis emberekből,

melyben mindenki mendenkinek farkasa,
s félek, egyszer eljő a közös akarat,
mikor az áldott európai nép már nem hajlongva pózol,
hanem újra embervért kóstol.

Értékes Attila, 2012