SemperAugustus blogja

Haza
SemperAugustus•  2022. október 23. 18:04

Rendszerellen

A Szabadság hídon ballag a csendes tömeg,

Szívükből hiányzik a düh,

Ismeretlen, szar zene szól messziről - 

tökéletes erősítéssel, 

mi nem recseg, nem gerjed -, 

de a tömeg, a tömeg végül még jobban lecsendesül,

majd lassacskán hazamegy.

SemperAugustus•  2013. április 11. 14:41

Noname

Erkölcsiség nyújtja kérges mancsát,
mint gyermek, mikor egy kis sütit kér,
modoros főből kicsap a gátlástalanság,
s veszettül ordítja: kérek még és még!

SemperAugustus•  2012. november 13. 12:31

Embervér

Embervér


Metrón állok,
állomásra érünk,
a peronon magyarok.

Beszállnak a közös hajóba,
olvasnak, merengenek,
szabadok.

Leszállók,
felszállók, kiszállók,
beszállók, elitisták, populisták,

s megannyi sötét, névtelen kommentelő,
hajlanak erre-arra, söröznek
romudvarban, alaktalanok.

Megbolondult a világ,
zümmögő méhkas lett belőle,
álomvilág hamis képekből, hamis emberekből,

melyben mindenki mendenkinek farkasa,
s félek, egyszer eljő a közös akarat,
mikor az áldott európai nép már nem hajlongva pózol,
hanem újra embervért kóstol.


Értékes Attila, 2012

SemperAugustus•  2012. július 27. 13:47

Betyárok serege

Betyárok serege száguld a rónán
'hej, mi a kő' -
ül egy paraszt ezt gondolván.

Száll a porfelleg
távolról is látni,
abbamarad - ezek megálltak piálni.

Szép menyecske,
szíve tiszta,
épp a legényeket okítgaja.

Szépre, jóra,
meg arra is persze,
miken jár, a maga esze...

Jön az ostor: Indulunk!
lóra pattan főurunk,
majd véres kardot von.

Ki nincs velünk, ellenünk,
fizetség a szellemünk,
hol van, hol nincs,

ez aztán a kincs,
ha más nem, kis kilincs,
jertek velünk ti is.

Nagy a hazaszeretet,
nagy a haza, megszeret,
s becsületed tépázni nem mered.
(Soha többé.)

ki ezen nevetni mer,
annak mondom, latrok:
eh, fél-ázsiai népség vagytok...

Értékes Attila

SemperAugustus•  2012. március 15. 08:10

Hazám

Nem eszközöm vagy, mellyel babérokra törhetek,
sem szócsövem, gondolataim váza,
nem veled álmodok minden nap, lehet,
hazám vagy, lelkem és tudásom fája.

Öreg néne vagy nekem, rőzsével a hátadon,
köpenyes gyerekek nevetnek körötted,
s ha most már nem is hasít fájdalom,
Mária mindig is ott állt fölötted.

Most újra itt az ezeréves kérdés:
Koppány, vagy István,
reménykedjünk, hogy nem lesz újabb egymillió lépés,
S az átoknak is vége lesz tán.

Értékes Attila