SemperAugustus blogja

Átköltés, parafrázis: Kosztolányi Dezső - Akarsz-e játszani? c. verse nyomán

A babagyáram, mondd, szeretnél-e lenni,
szeretnél-e mindig, mindig nyulast játszani,
szeretnél-e együtt szobára menni,
szerelemmel pelenkát váltani,
nagykomolyan az evőszék elé ülni,
reszelt almát, konaikont gyerekbe tömni,
büfiztetni, semmit gügyögni,
sóhajtva babaruhákat erőltetni?
Szeretnél-e vágyni mindent, mi élet,
más embereket és húzni hosszú-hosszú lóbőrt,
lehet-e csöndben téát itatni véled,
herbatéát és sárgaság-megelőzőt.
Szeretnél-e egyhangú, nyomott életet élni,
mosogatni hosszan, néha-néha mesélni,
hogy a csekk annyi, mint a tenger,
ez férjed, szegény jómunkásember,
ki csak fütyörész a munkája alatt?
Szeretnél-e kiáltani kígyót-békát, fenevadat,
kívánni csak egyetlen kimozdulást otthonról,
pihenést, táncot, mindenféle formabontót?
Szeretnél-e színlelni boldog szeretőt,
kérni, hogy csak ma más cserélje ki a pisis lepedőt?
Szeretnél-e aludni, aludni mindörökkön,
álmodni világot, mely nem a telóra jár.
Párnák közt feküdni lenn a földön,
s szeretnéd, szeretnéd-e hogy elaludjon végre babád?

2013.04.07 - Értékes Attila

Erkölcsiség nyújtja kérges mancsát,
mint gyermek, mikor egy kis sütit kér,
modoros főből kicsap a gátlástalanság,
s veszettül ordítja: kérek még és még!

Tudom én, hogy kell a pénz,
szakértelem, nem kevés,
értem én, hogy jó szaki
elmehet tízszer ennyiért.

És mit lát az ember:
a városvezetők megszavazták maguknak a luxusfizetést,
miközben gyerekek fáznak óvodában,
ez már sok... Ez sok nekem, elég!

Értékes Attila

Embervér

Metrón állok,
állomásra érünk,
a peronon magyarok.

Beszállnak a közös hajóba,
olvasnak, merengenek,
szabadok.

Leszállók,
felszállók, kiszállók,
beszállók, elitisták, populisták,

s megannyi sötét, névtelen kommentelő,
hajlanak erre-arra, söröznek
romudvarban, alaktalanok.

Megbolondult a világ,
zümmögő méhkas lett belőle,
álomvilág hamis képekből, hamis emberekből,

melyben mindenki mendenkinek farkasa,
s félek, egyszer eljő a közös akarat,
mikor az áldott európai nép már nem hajlongva pózol,
hanem újra embervért kóstol.

Értékes Attila, 2012

Értékes Attila: táncoló fekete lakk

nem táncolnak már a lakkcipők
nem szól többé a no miss
elmúltak a szép idők
volt, nincs

mit kaptam én ebből, mi részem lett?
vagányságot, magyarságot
férfiképet apám helyett
s életörömöt

nem sírt úgy még férfi kamerába, mint ő
nem volt még magyar példakép
akiért ennyire bomlottak a nők
feledjem el?!
itt él bennem ő...

/Komár László emlékére/