Sapa Brown versek

sapa78•  2020. október 4. 17:34

Lázadásban

Lázadásban 



Szívem teljes lázadásban, 

az utcán csönd és árulás van.

A sarki kocsmák félhomályban, 

szívem teljes lázadásban. 



Ürességtől kong a város, 

betontömbök börtöne káros. 

A szív az ésszel nem határos, 

ürességtől kong a város. 



Döng az élet, fáj, csikordul,

ki magába néz, az kifordul.

Éjre nap, napra éj, így kondul, 

döng az élet, fáj, csikordul.


sapa78•  2020. szeptember 6. 12:57

Huszonegy karát

Huszonegy karát 



Vacogok. Nem illik rám, 

csontomig feszül az irhám. 

A verset nézd, a sok betűt, 

ritmust rág, tép. Nincs etűd. 



Negyvenkét év csupa láz, 

kopottas fényem új kabát.

Mit ér ma huszonegy karát? 

Olvad, csurog le a máz. 



Elmém legyint, muzsikál, 

hallucinál és huzigál,

andalít, hevít, felkavar:

sistereg, mint az avar. 



A verset nézd, kerek-e? 

Van-e alja és fedele? 

Hasít, szálldos a füst fel-le,

hasad az ég feneke?



Magam tartva magamtól

nem esek ki a szavakból. 

Negyvenkét évem szendereg,

Halál lebeg, lepereg. 



Vagyok még, s ez nem elég, 

utánam is jön nemzedék, 

de köztük lesz majd, akad egy, 

kin e vers lesz anyajegy?



Ember légy mindig, derűs, 

mint a hold ott fent, ezüst.


sapa78•  2020. szeptember 1. 09:51

Én

Én

 


Nekem mindegy, ki mit tehet,

miként gyűlöl, miként szeret.

 

 

Hogy most kél, vagy bukik a Nap,

burokban él mind, ki szabad.

 

 

A szív egyenes, vagy görbe?

Semmit hajtva lót-fut körbe.

 

 

Künn a porond egy fabula,

bent vagyok a magam ura.

 

 

Vagyok és leszek, hiszed-e,

a mindenséged közepe.

 

 

Lidérces álom, messzi fény,

a láthatáron túl is én.

sapa78•  2020. augusztus 24. 18:37

Változás

változás 



Valami mélyen átitat, 

fodrozza fent a kék eget, 

megbújva a kertek alatt

hamuszín függönyt tereget. 



Két sóhaj közt is hallani, 

a szél a fákra szimatol, 

ág súgja ágnak: tartani,

hullt levél száll a kert alól. 



Lekonyult Nap ül a tájra, 

eloltja mind a színeket,

hogy megnyúlt, nézd a köd lába,

eltüntet minden díszletet.


sapa78•  2020. augusztus 5. 15:36

Sosem enyém

Sosem enyém 



Fut a szekér, fut a szekér,

terebélyes hűs éjszaka, 

ragyog a szép, mindig fehér

csillagszántás vad évszaka. 



Ide űzött, ide rántott

gyermekségem és kikacag. 

Tenger az ég, puha bársony,

alant az ember: sivatag. 



Áll a szekér, göncölszekér,

távolodom, én sorstalan. 

Sosem tiéd, sosem enyém, 

ami marad és kortalan.


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom