Mondom magamnak

Honnan tudjam, okoska?

Mondom magamnak: Te Róza! Mitől van az, hogy ami sok ember számára teljesen és nyilvánvalóan érthető, az  neked nem az?

Róza erre aszongya': " Részben a tudatlanságom, emberi gyarlóságaim, saját korlátozott érzékeléseim, tapasztalásaim; másrészt abszolút logikátlan 'női észjárásom', a furcsa érzelmi kötődéseim és hasonló szubjektív, megfoghatatlan 'izék' miatt előfordul, hogy nekem bizony sok minden nem érthető. Ezért bocsánatot kérek előre is a dilem-máimat nem megértőktől és a mindenre kész válasszal rendelkezőktől. Én még -eléggé el nem ítélhető módon- szeretek írásjeleket is használni, talán ez lehet az egyik oka, hogy számomra léteznek pl. kérdőjelek az írásban, és akadnak bőven más jelek, sőt kérdő jelek az életben is. Utóbbiak esetén a 'kérdő' jelzőt, tetszés szerint lehet behelyettesíteni: pl. gyanús, ismerős, ismeretlen, égi, eligazító, megtévesztő, értelmezendő, árulkodó, vészjósló, stb.  

 Ahány ember, annyi nézőpont és annyi válasz. Manapság nem ritka dolog, hogy a legkiválóbb szakemberek, tudósok is homlokegyenest más álláspontot képviselnek ugyanazon kérdésben. Kérdő-jelek, dilemmák valószínűleg csak bennem merülnek fel, ezért aztán főleg magamnak írom le őket, azért, hogy ha majd nagyon, de nagyon öreg leszek, :)) és elfelejteném, akkor is emlékezzek rá, hogy voltak mindenféle dolgok, jók és rosszak is, feldobók és lehangolók, amik foglalkoztattak…

Persze a legnagyobb dilemma, hogy megérem-e azt a kort, de ezt még Rózától sem merem megkérdezni.. :) Helyette azt kérdem tőle:  ’Te Róza, biztos, hogy kell neked itt még egy blog? És pont az ilyen számodra nem, vagy nehezen érthető dolgokról? Mire a rá jellemző határozottsággal, azt feleli,:

„Honnan tudjam Okoska? Kérdezd meg egy év múlva, ha még (itt) leszek, és te erre jársz…” :)