Lélekbarlang

2. fejezet

Hazatérés

  - Megérkeztünk! - csattant Apa hangja. Szedjétek össze a csomagokat! Körbenézett a kocsiban szokás szerint, s persze megint talált megjegyezni valót.

• Tiszta morzsa itt hátul minden, megint ki kell takarítanom az autót miattad!  megint! De hát mit is várjak egy lánytól?

Közben felébredt a mókuska, és nem értette az egészet

• Ne bántsa Krisztit! Ő a barátom, megmentett engem, enni – inni adott!

Megütközve nézett körül az apa, ilyen még nem volt, hogy valaki neki ellentmondjon!

- Látod? Ez a csöppség többet ér mint Te – nézett haragosan Krisztinára, aki sírni kezdett.

Dohogott tovább, hogy bár egy buta fia lenne, aki többet ér mint egy normális lány.

Keményen nézett feleségére is, ő ingerülten vissza, és közben elhatározta erőt vesz

magán a jövőben, és hősiesen visszatartotta sírását.

Rendet tettek az autóban, és elindultak a parkolóból az épület felé. Nagy lakótelepen laktak, egy negyedik emeleti lakásban. Pimpike már teljesen ébren volt, és aranyosan nézelődött a számára teljesen idegen világban. Átléptek a bejárati ajtón, s megálltak a lift előtt.

- Kriszta, nyomd meg a gombot - mondta Anya, és kivette a lány kezéből a táskát.

- Megnyomhatom én? - kérdezte Pimpi, és kibújt Kriszta másik táskájából.

- Persze, de csináld már, mert nagyon nehezek ezek a csomagok! - siettette Apa.

Pimpi megnyomta a gombot, és kinyílt a liftajtó. A mókus kicsit megszeppenve kérdezte:

- Mi ez a nagy doboz?

- Lift - mondta Krisztina, s beléptek a liftajtón.

- Félek - szólt Pimpi hangosan.

- Aztán most már csend legyen - mondta Apa, - velünk jöhettél, de viselkedj rendesen, minket sokan ismernek.

- Nyugodj meg Mókuskám - nyugtatta Pimpit Anya, - nálunk jó helyen leszel - és biztatóan mosolygott rá.

A mókuska óvatosan kinyúlt a táskából és Anya kezébe tette apró mancsát, ezzel elkezdődött az ő barátságuk. Időközben megérkeztek a lakásukhoz. Apa kulcsokat szedett elő, és kinyitotta az ajtót.

Ilye nem is láttam még!.- visított Pimpi meglepetten, - és én hol leszek, hol alszom, s mit eszek-iszok?

- Csendesebben, vékonyak a falak - mondta Kriszta, az én szobámban fogsz lakni, míg eldől, hogyan  kerülsz haza.

Apa szótlanul, kissé rosszallóan legyintett, s bevonult a nagyszobába, kipihenni az út fáradalmait. Anya kérte Krisztinát, segítsen kicsomagolni, miután a mókuskát elhelyezte a babaházban.

- Hát szabad, Anya? Honnan tudtad? - ragyogott hálásan a kislány szeme.

- Majd ha anyuka leszel, Te is sok mindent fogsz tudni, csillagom - ölelte át Anya Krisztinát - de most helyezd el kis barátodat, utána gyere segíteni!  Hamar elkészültek, dolguk végeztével letelepedtek a konyhában, hogy egy-egy bögre kakaó mellett megbeszélhessék a továbbiakat.

Ezalatt Pimpi ismerkedni kezdett új lakhelyével, egy gyönyörű, emeletes babaházzal.

- Szép, szép, szép! -..végigugrált a helyiségeken, kinyitotta a szekrényajtót, s izgatottan kapkodta ki a babaruhákat. Mindegyik kicsi – kezdett keservesen sírni. Sírására Kriszta beszaladt, és megkérdezte:

- Mi a baj, Pimpikém?

- Mi a baj? Hát nincs Neked szemed? Ez mind kicsi rám. Milyen ruhám lesz így?

- Igazad van - sóhajtott Kriszta, - majd eszébe jutott valami, s kiment a konyhába.

- Anya, Anna néni kislánya már nem babázik, biztosan van neki fölösleges babruhája.

- Tudtam, hogy okos vagy - nézett rá édesanyja - bár Apád is értékelné ezt!

- Anya, ne keseregj, ha így van, hát így van - ölelte át Kriszta, mi feltétlenül s nagyon szeretjük egymást, ez a fontos.

1.fejezet

A nagy találkozás

- Kriszta, kislányom siess már, indulni kell haza nem sokára! Megint nagyon lemaradtál tőlünk.

A kislány nagyon megijedt a kiabálástól, mert nagyon elmélyedt a gondolataiban. Tavaszi szüneti napjait a kirándulás tette teljessé, s megrémisztette a tanítás első napjának közelsége. Sopronban vendégeskedett szüleivel egy kedves ismerős családnál, s most még egy utolsó nagy sétát tettek indulás előtt. Semmihez sem fogható élmény az erdei séta, csend, friss, tiszta levegő, s Apa néha mogorván megjegyzi, hogy "az utolsót megeszi a róka", ám Anya nem ilyen szigorú. Egyszer csak halk sírás hallatszik a földről, Kriszta óvatosan lép egyet, s egy apró mókust lát meg, amint összetörve fekszik a fű között.  Kieshetett valamelyik fészekből - gondolta, mindenesetre óvatosan felszedi és iramodik szülei után.

- Anya, apa! Nézzétek, mit találtam - mondta lelkendezve - kiesett a fészkéből, vigyük haza!

A szülők egymásra néztek, az apa morcos, ám az anya esdeklő tekintete ezúttal meghatja, beleegyezik, hogy magukkal vigyék, de megjegyzi: - Kriszta tudhatnád, hogy a mókus nem fészekben, hanem odúban lakik!

Hazafelé az út csendes, mindenki a gondolataiba mélyed. Kriszta babusgatja a kicsit, aki egyszer csak kinyitja a szemét, és igen kíváncsian néz körbe, majd tekintete megpihen a lányon, s nagy meglepetésükre megkérdezi:

- Hol vagyok? Ti kik vagytok? Hová visztek? -

Az ámulattól, s a sok kérdéstől hirtelen megakadnak a szavak, ám a máskor mindig szomorú kislány most sugárzik az örömtől.

- Na, mi lesz már, némák vagytok? - méltatlankodik a mókuska, és úgy fészkelődik Kriszta kezében, hogy legalább az ablakon kinézhessen.

- Éhes vagyok, szomjas vagyok, azt sem tudom hol vagyok! Jaj!

- Kovács Kriszta a nevem, 4.-es vagyok, ők a szüleim, és Pestre megyünk. Pici tejet adhatok, ha szereted!

- Én pedig Pimpike vagyok, Asztalossy Pimpacs Sopronból, és már emlékszem, apa-anya elutazott otthonról, a nagyi vigyázott rám és a tizenhét tesómra, de én kiestem az odúból, biztosan már keres is...brü-hü-hü-hü...és kérem szépen azt a tejet.

Kriszta óvatosan letette maga mellé a mókuskát, kis táskájából kipakolta a játékait és beletette Pimpit, üdítős üveg kupakjából megitatta, aztán darabokra tört keksszel kínálta.

- Nem mogyorós! - görbült megint a pici szája, de csak úgy megszokásból, igazán otthonosan érezte magát Kriszta mellett, csak a családja hiányzott neki. Miután jóllakott, befészkelte magát és elaludt.

Kriszta nézte egy darabig, s az élményektől, történtektől kapott egészséges fáradtsága elzsongította, s ő is álomba szenderült.

Jövő héttől Pimpi mókus történetét itt olvashatjátok, fejezetenként!