Pimpi mókus története 1. fejezet

1.fejezet

A nagy találkozás

- Kriszta, kislányom siess már, indulni kell haza nem sokára! Megint nagyon lemaradtál tőlünk.

A kislány nagyon megijedt a kiabálástól, mert nagyon elmélyedt a gondolataiban. Tavaszi szüneti napjait a kirándulás tette teljessé, s megrémisztette a tanítás első napjának közelsége. Sopronban vendégeskedett szüleivel egy kedves ismerős családnál, s most még egy utolsó nagy sétát tettek indulás előtt. Semmihez sem fogható élmény az erdei séta, csend, friss, tiszta levegő, s Apa néha mogorván megjegyzi, hogy "az utolsót megeszi a róka", ám Anya nem ilyen szigorú. Egyszer csak halk sírás hallatszik a földről, Kriszta óvatosan lép egyet, s egy apró mókust lát meg, amint összetörve fekszik a fű között.  Kieshetett valamelyik fészekből - gondolta, mindenesetre óvatosan felszedi és iramodik szülei után.

- Anya, apa! Nézzétek, mit találtam - mondta lelkendezve - kiesett a fészkéből, vigyük haza!

A szülők egymásra néztek, az apa morcos, ám az anya esdeklő tekintete ezúttal meghatja, beleegyezik, hogy magukkal vigyék, de megjegyzi: - Kriszta tudhatnád, hogy a mókus nem fészekben, hanem odúban lakik!

Hazafelé az út csendes, mindenki a gondolataiba mélyed. Kriszta babusgatja a kicsit, aki egyszer csak kinyitja a szemét, és igen kíváncsian néz körbe, majd tekintete megpihen a lányon, s nagy meglepetésükre megkérdezi:

- Hol vagyok? Ti kik vagytok? Hová visztek? -

Az ámulattól, s a sok kérdéstől hirtelen megakadnak a szavak, ám a máskor mindig szomorú kislány most sugárzik az örömtől.

- Na, mi lesz már, némák vagytok? - méltatlankodik a mókuska, és úgy fészkelődik Kriszta kezében, hogy legalább az ablakon kinézhessen.

- Éhes vagyok, szomjas vagyok, azt sem tudom hol vagyok! Jaj!

- Kovács Kriszta a nevem, 4.-es vagyok, ők a szüleim, és Pestre megyünk. Pici tejet adhatok, ha szereted!

- Én pedig Pimpike vagyok, Asztalossy Pimpacs Sopronból, és már emlékszem, apa-anya elutazott otthonról, a nagyi vigyázott rám és a tizenhét tesómra, de én kiestem az odúból, biztosan már keres is...brü-hü-hü-hü...és kérem szépen azt a tejet.

Kriszta óvatosan letette maga mellé a mókuskát, kis táskájából kipakolta a játékait és beletette Pimpit, üdítős üveg kupakjából megitatta, aztán darabokra tört keksszel kínálta.

- Nem mogyorós! - görbült megint a pici szája, de csak úgy megszokásból, igazán otthonosan érezte magát Kriszta mellett, csak a családja hiányzott neki. Miután jóllakott, befészkelte magát és elaludt.

Kriszta nézte egy darabig, s az élményektől, történtektől kapott egészséges fáradtsága elzsongította, s ő is álomba szenderült.