Pimpi mókus története 1. fejezet

Mamamaci40•  2020. november 16. 17:49  •  olvasva: 177

1.fejezet

A nagy találkozás

- Kriszta, kislányom siess már, indulni kell haza nem sokára! Megint nagyon lemaradtál tőlünk.

A kislány nagyon megijedt a kiabálástól, mert nagyon elmélyedt a gondolataiban. Tavaszi szüneti napjait a kirándulás tette teljessé, s megrémisztette a tanítás első napjának közelsége. Sopronban vendégeskedett szüleivel egy kedves ismerős családnál, s most még egy utolsó nagy sétát tettek indulás előtt. Semmihez sem fogható élmény az erdei séta, csend, friss, tiszta levegő, s Apa néha mogorván megjegyzi, hogy "az utolsót megeszi a róka", ám Anya nem ilyen szigorú. Egyszer csak halk sírás hallatszik a földről, Kriszta óvatosan lép egyet, s egy apró mókust lát meg, amint összetörve fekszik a fű között.  Kieshetett valamelyik fészekből - gondolta, mindenesetre óvatosan felszedi és iramodik szülei után.

- Anya, apa! Nézzétek, mit találtam - mondta lelkendezve - kiesett a fészkéből, vigyük haza!

A szülők egymásra néztek, az apa morcos, ám az anya esdeklő tekintete ezúttal meghatja, beleegyezik, hogy magukkal vigyék, de megjegyzi: - Kriszta tudhatnád, hogy a mókus nem fészekben, hanem odúban lakik!

Hazafelé az út csendes, mindenki a gondolataiba mélyed. Kriszta babusgatja a kicsit, aki egyszer csak kinyitja a szemét, és igen kíváncsian néz körbe, majd tekintete megpihen a lányon, s nagy meglepetésükre megkérdezi:

- Hol vagyok? Ti kik vagytok? Hová visztek? -

Az ámulattól, s a sok kérdéstől hirtelen megakadnak a szavak, ám a máskor mindig szomorú kislány most sugárzik az örömtől.

- Na, mi lesz már, némák vagytok? - méltatlankodik a mókuska, és úgy fészkelődik Kriszta kezében, hogy legalább az ablakon kinézhessen.

- Éhes vagyok, szomjas vagyok, azt sem tudom hol vagyok! Jaj!

- Kovács Kriszta a nevem, 4.-es vagyok, ők a szüleim, és Pestre megyünk. Pici tejet adhatok, ha szereted!

- Én pedig Pimpike vagyok, Asztalossy Pimpacs Sopronból, és már emlékszem, apa-anya elutazott otthonról, a nagyi vigyázott rám és a tizenhét tesómra, de én kiestem az odúból, biztosan már keres is...brü-hü-hü-hü...és kérem szépen azt a tejet.

Kriszta óvatosan letette maga mellé a mókuskát, kis táskájából kipakolta a játékait és beletette Pimpit, üdítős üveg kupakjából megitatta, aztán darabokra tört keksszel kínálta.

- Nem mogyorós! - görbült megint a pici szája, de csak úgy megszokásból, igazán otthonosan érezte magát Kriszta mellett, csak a családja hiányzott neki. Miután jóllakott, befészkelte magát és elaludt.

Kriszta nézte egy darabig, s az élményektől, történtektől kapott egészséges fáradtsága elzsongította, s ő is álomba szenderült.



Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mamamaci402022. április 5. 17:31

Örülök neki!

Törölt tag2022. április 5. 17:06

Törölt hozzászólás.

Mamamaci402020. november 22. 19:35

megfogadom

Mamamaci402020. november 22. 19:33

@denton: köszönöm szépen, a másodiknál megfogadnom!

denton2020. november 22. 19:18

Cuki mese lesz ez. :) Kis kritika, így első blikkre. Ha rám hallgatsz, a többszörösen összetett mondatokat szét kéne kapni több egyszerűre. Egy mesekönyvben legalábbis célszerű. :)

Mamamaci402020. november 19. 14:20

@Kicsikinga: köszönöm szépen

Kicsikinga2020. november 19. 14:07

Már nagyon vártam, és olvasom, Emőkém!

Mamamaci402020. november 18. 04:57

@Ernest: köszönöm szépen

Ernest2020. november 17. 23:14

Arika. :)
- nem sok az a tizenhét tesó 1 odúban?

Mamamaci402020. november 17. 18:59

@Krisztinka: @Mikijozsa: köszönöm szépen, folyt. köv.

Mikijozsa2020. november 17. 18:55

nagyon tetszett

Krisztinka2020. november 17. 18:43

😊