Vidítás

Barnabás! Betegséged bánatából
kiránt versem.
Mert mi is magányodtól kínlódunk... Nem
bírjuk csenben!

Újult az orvostudomány de meg nem
újult a kin,
ami, hol kiált, hol dalol, hol hallgat
nagy ajkain

az emberiségnek. Boldogságért él
ez az ének.
Lelkeiddel legyél a vágynak szép és
víg vitéztett!

Bár így semmit ér! Még a te semmidet
se éri el.
Ha akarod, ha nem akarod... Ami
én; éri fel...!