Zegzugban rejlések

Gondolatok
Paula.S.Tizzis•  2013. április 8. 11:33

Az elveszett jóindulat...(mai blog olvasás után)

A toll hazudik, vagy a szavak szúrnak,

s porba tipornak, de hol az ember

ki talpra állít, ki a versben mint Isten

kitárt szívvel lép, s visz magával lankadó

lelkűt a mennybe? Fáj az olvasás,

a véres kezű „költők” gyilkolnak,

csendben, alattomosan….

beálltatok a sorba, villantott foggal! 

 

Paula.S.Tizzis•  2013. március 31. 12:48

Fogcsikorgatva várlak...

Fogcsikorgatva várom,

hogy eljöjj, perzselj,

hiányodba reszketem magam,

tikkadva, átfagyva

nyújtom kihűlt kezem,

hogy bonts bennem rügyet.

Fakadjon újra ajkamról a szó,

bólintson fejet hajladozó

testem, s tudjam nem hiába

vártalak, kerestelek…

Eljössz hozzám ugye,

és velem maradsz..

te szép, kedves….

szerelmetes Tavasz…

Paula.S.Tizzis•  2013. március 11. 08:51

Kemény drogom...

 

Érzem, reszket egész testem,
kéne már az újabb adag.
Delíriumosan fekszem,
vénám pattanásig dagad.

 

Irgalmazz meg nekem, kérlek,
adj magadból még, még többet!
Rabod lettem immár végleg,
lényed teljesen betölthet.

 

Légy a tűm, szorítom, tüzem!
Kábíts folyton és örökké,
mint folyékony kéjes mérgem,
míg már nem leszek majd többé...

 

Paula.S.Tizzis•  2013. március 10. 12:25

Ha lennék, mikor nem lennék

Bőröd köntösévé lennék,

amibe szép lágyan bújsz,

szavaidra oly szót tennék,

amitől majd ellágyulsz.

 

Az érintésem vágynád,

a nap minden percében,

a hold tükrében hálnál,

szívem ringó ölében.

 

A csókom szomjad venné,

mégis ajkad tikkadna,

cserepesen remegné

az újat, s nem higgadna.

 

Illatom, mint levegőd

nélkülözni nem tudnád,

tele szívnád a tüdőd,

tenmagadban tartanád.

 

Szemem kék tengerében,

látnád a nyugvó vizet,

és benne hazatérvén,

hogy a világ szép….majd hiszed.

 

 

Paula.S.Tizzis•  2013. március 9. 10:27

Talponálló

Kérlek állíts fel, s majd mint

talponálló létezek, 

végleg vidíts, ha suhint

az élet, majd vétkezek. 

 

Derűre bor, uhh, bírom?

Magammal most pertuzom, 

tükröm tegezve hívom,

nyúlcipőmet felhúzom. 

 

Elég! A föld most lapos, 

s lentről nézve por szagú,

tovább fekszem, eltapos,

egy múlt ízű sarkantyú. 

 
1...567
 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom