Zegzugban rejlések

Gondolatok
Paula.S.Tizzis•  2013. szeptember 27. 08:34

Isten kezében

Hogy vágyom illatod, ízed

s miért repít feléd a vágy?

S vonz a lüktető szép szíved,

karol, a gyengéd szavad át?

 

 

Öledbe ültet sóhajod,

mosolyod íve hidammá

épül, ha kettőnk közt hagyod,

s válsz a vágyott világommá.

 

 

Kéznyújtásnyi boldogságod, 

az vagyok... ha nekem leszel.

Életet ád dobbanásod,

s lelkem az enyémhez emel.

 

 

Ott karolj, fűzz tenmagadba, 

csendesedjen békéd belém 

álmodért küzdj, fel nem adva,

míg Isten nem fektet mellém....

 

Paula.S.Tizzis•  2013. szeptember 8. 18:59

Impotens álmok

Most azt álmodnám,

működik minden...

helyette csordul

a nyál száj szélen,

s nem-szereteted

felemészt itt bent...

 


 

Ne ébresszél fel

a valóságra,

oly szörnyen fázom..

Vess langyos sárba!

 

Paula.S.Tizzis•  2013. augusztus 6. 14:49

A halál beállta


Érzem, száll a ritmusom ereim falán,

lüktet a vérem pörgő-homoknak porán.

Emlékek állnak sorban, vetítés indul,

tolonganak belém, majd pupilla tágul.

 

Itt még engem tart karjában a szeretet, 

ott már én fonom rátok óvón szememet. 

Négy apró kéz, mára homlokomra simul

gyermek-vén huncutságom orcámon pirul.

 

Barázdás mosolyom issza a szívetek, 

elhalkul nálam-járt szerető léptetek.

Ültettelek..s most itt virágoztok nékem

a halál beálltát, majd papírra vésem...

 


 

/majd egyszer/

 

Paula.S.Tizzis•  2013. június 24. 22:20

ringatom én is...

Ülj le ma mellém

fogd a kezem meg

tárd ki a szíved

hadd melegedjek

 

hadd melegedjek

szíved tüzében

hajnali fényben

légy ragyogásom

 

légy ragyogásom

hívj a karodba

fonj a nyakadba

szemtüzed égjen

 

szemtüzed égjen

láss a szívembe

légy te is benne

múltadat vesd le

 

múltadat vesd le

ringasd a lelkem

te élsz itt bennem

ringatom én is…ringatom én is

Paula.S.Tizzis•  2013. június 19. 12:26

Vágy-szonett

Mikor már nem vágyod annyira csókom,

szemtüzed elillan testem vonalán,

mosolyod csak kiéhezve falhatom,

veled-gyönyöröm szép lassan...tovaszáll.

 

Szárazra ég mára hangtalan torkom,

sok apró ér reped szívem oldalán,

magamat belőled fájón kibontom,

fájdalmam tán, csak Istennek mondanám...

 

Csendben tűröm múlásod ízét számban

- Mi lett volna ha, ( sósan rágom magam)

szerelmünket gyermekként óvtuk volna...

 

Csendben égek, oly reményvesztett lázban,

mégis újra várom, hogy tüzed lássam,

... tán végleg szíved szívembe maródna...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom