MeszarosneMaya blogja

MeszarosneMaya•  2020. december 15. 18:39

Romantika az étteremben


Nagy az izgalom a városban: egy hete nyílott a főutcán egy új étterem. Azt mondják, ez lesz mostantól a legújabb találkahely, szórakozóhely, étterem, és éjszakai mulató egyben.

 Az étterem névadója maga a tulaj, egy csinos, magas, szőkésbarna, kék szemű daliás fiatal férfi. Egyetlen szépséghibája van, hogy nős, két leány apja. Bármerre megy, megfordulnak utána a lányok, asszonyok. Hátha még megszólal! Udvarias, kedves, sejtelmesen lágy hangú, hamiskásan huncut mosolya elbűvöl bárkit. Száznyolcvan magas, laza testtartású, válla széles, csípője keskeny, akár egy Adonisz.

 Fellegi László nemrég örökölt apjától, aki tekintélyes összeget hagyott egyetlen fiára. Ebből a pénzből vásárolta meg a főutcán a kissé elhanyagolt éttermet, ami inkább csehó volt, mint étterem. Gyönyörűen felújította, átalakította, felvett egy csinos pincérnőt, konyhai személyzetet, és egy cigányzenekart.

 Felesége, a még mindig csinos Jucika jobb híján beült a kasszába, persze csak esténként, hisz nappal ott volt neki a háztartás, és a két gyerek.

Délben, az ebéd idején László ült a kasszában, közben felügyelte a rendeléseket, összeállította a séffel a menüt, és vezette az éttermet.

A menü különlegesebb ételek mellett helyi specialitásokat is tartalmazott

Évszaktól függően a menüt halak és vadfogások dominálták, de helyi jellegzetességeket is felszolgáltak, mint például a híres sztrapacskát. Reggel, és este házi kolbászt, töpörtyűt, és szalonnát is rendelhettek a vendégek.

 Jöttek születésnap megünneplésére a barátságos, szinte házias étterembe sírva nevetős történetek felidézésére a régi barátokkal, egy érettségi találkozóra. vagy egy sikeres üzletet lezáró örömittas vacsorára, de jöttek csak úgy búfelejtésre, vagy hétvégi kikapcsolódásra. A Fellegi, mert ez lett a neve az étteremnek, bármely rendezvénynek tökéletes helyszíne lett. Nyáron pedig a sok turista, a hosszú várséták után itt ebédelt.

Szóval, beindult az üzlet, szaladt a szekér.

Zsuzsika, a pincérnő hódított az étteremben, imádták a férfiak, legeltették rajta szemüket. Nem is csoda, hisz karcsú volt, mint a pálma, haja vörös, rövidre vágva, arca, mint a bronz, száját vérvörös rúzzsal emelte ki. Cikkázott, mint a villám az asztalok között, kedves volt mindenkivel, de legfőképp a főnökkel. Harmincas évei elején járt, és nagyon szeretett volna végre valami tartós kapcsolatot. Tudta jól, hogy felesége, és gyermekei vannak, de hát a szívnek parancsolni nem lehet, beleszeretett a főnökbe. Amint így álmodozott, egyszer csak azt veszi észre, hogy álmai tárgya hozzá szól.

- Zsuzsi! Holnap egy órával korábban jöjjön, van egy kis elintézni való-szólt László.

Nem sokat gondolkodott Zsuzsi a válaszon, persze, hogy bejön, hisz minden este azzal fekszik, reggel azzal kel, hogy arról álmodozik, egyszer csak felfigyel rá László, észreveszi, hogy mennyire imádja őt, mióta csak az üzletbe került.

- Jövök főnök, hatra itt leszek. -rebegte, és aznap a fellegekben járt, mert sejtette, hogy valami történni fog. Egész éjjel forgolódott, nem jött álom a szemére, lelki szemeivel már az oltárnál látta magát, oldalán a csinos Lászlóval. Frissen kelt, bár alig aludt, felvette legszebb fehér blúzát, parányi szűk fekete szoknyáját, és a ropogósra keményített kis köténykét, amiben ha lehet, még szexibb volt. László már várta az étterem ajtajában, kezében egy szál harmatos vörös rózsa, és beszédes szemeit Zsuzsára szegezve bevallotta, hogy amióta meglátta, nem bír magával. Őrülten megszerette, és úgy érzi, nem tud már nélküle lélegezni sem. Nem tudták, hogy kerültek a belső terembe, ott egymás szájára tapadtak, és úgy érezték, ez a nap sosem múlik el. Boldogságuk egy óra hosszat tartott, mert megjött a konyhai személyzet, kezdődött a munka. Terítés, tálalás, a hely csinosítása, majd lassan szivárogni kezdtek az első vendégek reggelire. Zsuzsi a föld felett fél méterrel repkedett az asztalok között, néha lopva Lászlóra nézett, vajon ő is olyan boldog-e, mint ő. Tekintetük össze-összevillant, igyekeztek úgy viselkedni, hogy senki ne lássa rajtuk, mennyire boldogok. Délelőtt többnyire ketten voltak az étterembe a konyhásokon kívül. Így aztán szép lassan összeszoktak, ismerték a másik minden rezdülését, szándékát. Csak délután volt kicsit nehezebb titkolni érzéseiket, amikor megérkezett a zenekar prímása Jancsi, aki egy helyi muzsikusdinasztia legifjabb reménysége volt. Cimbalmosuk egy idős öreg cigány volt, szintén zenészcsalád sarja. Természetesen nem hiányzott a kis zenekarból a brácsa, és a nagybőgő sem. Hagyományos magyar éttermi cigányzenét, csárdásokat, mulatónótákat, magyar és roma népzenei darabokat, keringőket, tangókat, valamint világszerte ismert örökzöldeket és klasszikusokat játszottak. Jancsi virtuóz hangszerszólókat is előadott, különösen jól játszotta a „pacsirtát”.

Jancsi szeme fekete volt, mint az éj, hófehér fogait sűrűn villogtatta, mikor mosolyra húzta férfiasan duzzadt száját. Haját minden reggel pomádéval kezelte, miáltal úgy csillogott, mint a drágakő. Kifogástalan fekete öltönye, hófehér inge, és csokornyakkendője megkülönböztette a zenekar többi tagjától. Talán öröklött, talán tanult mosolya soha nem hervadt le arcáról. Mosolygott a vendégekre, mosollyal biztatta zenekarát, mosolyával vezényelt, és mosolygott a szép pénztárosnőre, a főnök feleségére is.

Jucika esténként jelent meg az étteremben, így férjét felváltotta a kasszában, aki a csinos pincérnővel sürögve-forogva szolgálta ki a vacsora vendégeket. Mosolyogva, szerelmesen köszönt urára.

Otthon minden rendben, anyám vigyáz a gyerekekre, így itt vagyok édesem, hogy kicsit segítsek. Megölelték, megcsókolták egymást, amúgy házastársi szeretettel, és mindenki ment a dolgára. Jucika csendes volt, és bájosan megnyugtató, hűsége erős, mint a nád, de ha haragudott, maga volt a fergeteges vihar, kedélye, mint a tenger hullázása oly változó, de szép volt, átkozottul szép, még így két gyermek után is. Szerette férjét, és mint tudjuk, a szerelem üdén tartja a szépséget, s a nők teste úgy táplálkozik a szerelemből, mint méh a virágból. Így üldögélt a kasszában nap, mint nap, figyelte a vendégeket, hites urát, hallgatta a kellemes cigány zenét. Elbűvölte a fiatal prímás hegedűszólója, sokszor rajta felejtette a szemét, szinte észre se vette. Aztán már nemcsak a zenére figyelt, tetszett a fiú mozgása, mosolya, kellemes külsője. De ő a férjét szerette, eszébe nem jutott más Jancsival kapcsolatban.

Nem így az ő drága férje! Ő változatlanul nagy buzgalommal mindennap egy órával korábban indult otthonról, számos teendőire hivatkozva. Ilyenkor édes kettesben Zsuzsikával a belső teremben egyre jobban egymásba habarodtak. Egyik nap Zsuzsi az összeborulás helyett beszélni akart Lacival.

- Na ne légy már ilyen morcos! Mi történt, mi az, ami nem várhat hétig? Nem tölthetjük ezt a pár percet unalmas beszélgetéssel!- győzködte szerelmét, de az kitért az ölelés elől.

- Nagyon fontos, és lehet, hogy nem örülsz majd neki, - mondta Zsuzsi, és kicsit arrébb húzódott.

-Bökd ki már, mi nyomja azt a csinos kis bögyödet, aztán bújj ide gyorsan, had öleljelek meg! – türelmetlenkedett Laci egyre az óráját lesve.

- Terhes vagyok, gyerekünk lesz. Nyögte ki nagy nehezen, és sírva fakadt.

- Az nem lehet! Biztos vagy benne? - kérdi a férfi megdöbbenve, hisz eddig még soha nem gondolta tovább a kapcsolatukat, egyszerűen csak jó volt így minden.

- Igen, már második hónapban vagyok. És csöppet sem így gondoltam első gyermekem érkezését. Most mi lesz velünk? - kérdezte, és közben úgy érezte megszakad a szíve.

Laci csak állt némán nézve maga elé, homlokán kiütött a verejték, úgy érezte, tehetetlen. Szerette Zsuzsit, de a családját is. Mi legyen most? Hagyja el őket, vagy netán Zsuzsit A szíve szakadt meg, ahogy a rémülettől szinte vergődő lány szemeibe nézett, és csak azt suttogta, miközben a lány haját simogatta: ne félj, megoldjuk, nem lesz semmi baj, majd kitaláljuk együtt, hogy mi legyen.

Este, zárás után, miután leszámolták a kasszát, Laci odasomfordált Jucikája mellé, és nagy sóhajtozások közben simogatni kezdte neje kezét. Felesége nem tudta mire vélni, egyre noszogatta urát: mi lelt kedves, valami bánt?Nem, nem , semmi gond, csak az üzlet miatt aggódom, mondta , és magába húzódott, kicsit még gondterheltebben, mint eddig. Így ment ez napokon át, nem bírta rávenni magát, hogy színt valljon, közben meg agyon gyötörte a gondolat, hogy mi lesz, ha mástól tudja meg Jucika az igazat. Végül, egyik este, amikor felesége arról áradozott, hogy a kis Kati már megint hozott egy ötöst az iskolából, és hogy milyen szerencsések, hogy mindkét lányuk olyan okos, és szép, nem bírta tovább, döntött, ma elmondja. Nekiveselkedett, és kissé körülményesen, de elmondta, mi történt közte, és a pincérnő között. Döbbent csend volt a válasz, majd Juci kirohant az udvarra, és ott keservesen sírni kezdett. Laci nem mert utána menni, mert az ő szíve is majd megszakadt, látva felesége szenvedését. Most mi legyen, mihez kezdenek? Azon az éjjelen egyikük sem aludt, a jövőn rágódtak, de megoldást nem találtak. Laci másnap elköltözött, de az étteremben még találkoztak.

 Juci szomorúan ült a kasszában, hiába mosolygott rá a szép szemű prímás, bánata erősebb volt mindennél. Teltek a napok, Laci és Zsuzsi már nyíltan flörtölt egymással, sőt az esküvőjüket tervezgették. Végül beadták a válást, és megegyeztek abban is, hogy Laci nem kér a házból, legyen az a gyerekeké, de az éttermet el akarta adni, hogy új családját abból tarthassa el, míg valami mást ki nem találnak. Jucika akkor úgy döntött, hogy kifizeti a férjét, és ő viszi tovább az éttermet. Apai öröksége még megvolt, az elég is volt rá, így nevére került a Fellegi, melynek a nevét megtartotta. Maradt a személyzet is, és a zenekarnak se mondott fel.

Laci és Zsuzsi esküvő után Párizsba ment nászútra, ahonnan már haza se jöttek csak tíz év múlva.

Az étterem jól működött, a napi kapcsolat révén a mosolygós Jancsi és Jucika egyre közelebb került egymáshoz, míg végül rájöttek, hogy őrülten szerelmesek egymásba. Furcsa volt e kapcsolat, hisz Jancsi a cigánysoron nőtt fel, családja, barátai mind romák voltak, míg Jucika az elitebb polgári családokhoz tartozott, lányait kisasszonyok módján járatta, ügyelt nagyon a neveltetésükre. Egyik nap Jancsi levitte a partra szülei szegényes otthonába, hogy bemutassa szerelmét, de ez a találkozás nagyon rosszul alakult. Az öreg szülők nem értették, hogy tehetett ilyet legkisebb csemetéjük, hisz annyi szép cigánylány van a szomszédságban. De Jancsi kitartó volt, bár tudta, hogy igazán soha nem fogadják majd be a választottját, azért erősen elhatározta, történjék bármi, össze fognak házasodni. A két kislány tiltakozott, nem is akarták látni Jancsit. A nagyobbik lány elköltözött a nagyanyjához, aki a főutcán lakott igen jó módban, és soha többé nem tért haza. A kisebbiket Jancsi meg tudta szelídíteni, de az új rokonságot ő sem akarta nagyon. Időnként lement a folyóra Jancsival, aki megtanította úszni, és ott néha játszottak Jancsi roma unokatestvéreivel. Jancsi beköltözött Jucika házába, és nemsokára ők is összeházasodtak. Egy év múlva fiuk született, aki természetesen a János nevet kapta. Elvitték a kisfiút megmutatni apja szüleinek, akik látva a csöppséget, megbocsátottak fiuknak, és attól kezdve gyakori vendégek voltak a Jucika házában. Valahányszor feljöttek fiukhoz a városba, nagy kosár hallal kedveskedtek, amit az öreg a folyóban fogott, és amit az udvaron meg is tisztított nekik.

Pár év múlva a megyeközpontba költöztek, eladták a házat, és az éttermet is. Jancsi a város egyik nagyon jól menő éttermében kapott munkát, ahol hamar híres prímás lett. Menedzsere kivitte Angliába, ahol a királynőnek is hegedült. Ajándékba kapott a királynőtől egy aranyhegedűt, amit büszkén őrzött ereklyéi között. A kis Jancsi közben felcseperedett, és hamar kitűnt zenei tehetsége. Beíratták a konzervatóriumba, szépen fejlődött komoly zenei tudása, azóta is elismert zenész.

 Évente többször hazalátogattak Jucika szüleihez, és ilyenkor lementek a partra is, hogy Jancsi is láthassa az övéit. Tették ezt egészen idős szülei haláláig, aztán már nem is tehették, mert városrendezés miatt lerombolták a part menti viskókat, kiköltöztették az ott élő romákat. Teljesen megváltozott a folyó mentén a terület. Eltűntek a putrik, parkosították az egész szakaszt, hogy a turistáknak ne rontsa az illúziót a vár környékéről alkotott kép. A romákat önkormányzati lakásokban helyezték el. Egy megszokott kép eltűnt a partról: nem pipázgat az öreg cigány, nem szaladgálnak a kis meztelen purdék szabadon, nem lubickolnak kora tavasztól késő őszig a folyóban.

Az éttermet az önkormányzat vette meg, és ruházati áruház lett belőle. Jucika házában panziót nyitottak, nyaranta igen sok vendég örömére. A városban is megnyugodtak a kedélyek, lassan elhalkultak a pletykák, azért sokan emlékeznek még erre a kalandos szerelmi négyszögre, amelyben végül is mindenki boldog lett.

 

MeszarosneMaya•  2020. május 20. 17:20

Egy kis történelem

Tizennyolc évesen, hatvannégy éve már,

Jól dolgoztam, tehát jutalom érte járt,

Repülővel engem Moszkvába vitt a cég,

Életemben nem láttam ennyi csodát még.

 

 Fagyos, hideg télben fáztam is én úgy már,

Megláthattam Lenin mauzóleumát.

A történelemből sokat tudtam róla,

Ott feküdt most szótlan, jól bebalzsamozva.


Lenin sapka fején, keze a mellkasán,

Olyan, mintha élne,pedig alszik csak már.

Őróla beszélni nem lehetett ezért,

 Csakis tisztelettel,ő volt a nagy vezér!

 

Évek múltak,megváltozott minden most már,

Másként gondolkodni nem kellett bátorság.

Leninről sem hittem, gyarló volt, mint ember,

Sziklaszilárd erkölcs hová lett, kiveszett?


Két nővel élt együtt, ö, a nagy jelenség!

Nagyezsda Krupszkaja volt a hű feleség.

Szibéria kemény , ott éltek ők ketten,

Három év fogságban férj, s feleség lettek.

 

Mézesheteiket ott töltik a tundrán,

Dülledt szemű párján soha nem ad túl már.

Száműzetés után ők Párizsba jöttek.

Lenin rátalál egy könnyűvérű nőre.


Nagyezsda e közben segíti a férjét,

Átvállalja tőle munkája nagy részét.

Életüket kitölti harc, s forradalom,

Lenin kedvét tölti Inessza Armandon.

 

Inessza szerelme meghalt tébécé-ben,

 nem törődött véle, bár jól tudta férje.

De volt ott Lenin, vigasztalni Inesszát,

Elűzni a nőből a melankóliát.


Inessza gyermekivel közel költözik,

S a két nő között jó barátság szövődik.

Nágya félre állna, de ura nem hagyja,

 Párja szeretőjét így hát elfogadja.

 

Hat évet élnek ők háromszögben békén

Nágyának biztos lét , Inesszának szép kéj.

Titkos vonat viszi őket be a Kremlbe,

Hogy Lenin erkölcsről eszméit hirdesse.


Pár évig még szolgáltak nagy eszméiknek,

Kolerát kap Inessza, vége életének.

 Agyvérzést kap Lenin várja már a véget,

Így a kongresszusnak üzenetet gépel:

 

Sztálin elvtárs hamis, hatalomra törtet,

Javaslom elvtársak,távolítsák őt el!

Válaszul az öreg Nágya egy tortát kap,

Mérgezésben meghal a hű asszony másnap.


Temetésén, hogy emlékezzenek úgy rá,

Sztálin elvtárs viszi kezében az urnát.

meghalt Inez, Lenin,és Nágya is elment,

Szovjetunióban megesett az eset.

MeszarosneMaya•  2020. május 16. 18:33

Viktória brit királynő


1.

Századunkban sokan folyton gúnyolódnak,

Ha a művek híres királyokról szólnak. 

Sokan azt gondolják, e téma már régi,

Pedig Angliáról van még mit mesélni.

 Angliáról hallva bejön a királynő !

Hiszen ott a trónon mindig ül egy szép nő.

Ki mutatta meg azt, hogy a nő sikeres?

Viktória volt az, nő volt, és hiteles!

2.

Angoloknak trónján ült már sok királynő:

 Okosak, és bátrak,voltak e vidám nők.

 Mert Uralmuk alatt Anglia gazdag lett,

 Viktória alatt erős, s hatalmas lett !

 Kensingtonban jött ő anno a világra,

 Viktória nevet kapta a kis lányka.

 Élete kezdetben , mint egy tündérmese:

 Angol hercegnőknek kellemes élete.

3.

Családja Drinának hívta Viktóriát,

Csodálatos, kedves gyermek lett ő immár.

Csakis nők voltak ott, ahol élt és lakott,

Bárónőtől porosz oktatást is kapott.

Vallásos nevelést az anyjától kapta,

A szexualitást nem szerette anyja.

Lánya nézeteit inspirálta bőszen:

A" viktoriánus erkölcs" innen jöhet.

4.

Mikor nevelője neki azt elmondta,

Hogy ő lesz Anglia új uralkodója,

 " Jó leszek."így szólalt gyermeki bájával:

Be is bizonyítja hosszú uralmával.

Nem feledkeztek meg szülei arról sem,

Hogy lányuk tanuljon sok minden dolgot meg .

Legfontosabb mindig neki a földrajz volt,

Tudásával minden térképet átrajzolt!

5.

Férjhez kell már menni" így döntött a család.

 Sándor herceg nem, de Albert tetszik talán.

Úgy érzem, mondta, hogy boldoggá ő tenne,

 A szomorú arca a nagy vonzereje.

 Bele is szeretett a hercegbe hamar,

Eljött az ideje,legyen boldog ara.

Albert hamarosan a lányt el is jegyzi,

Majd egy évvel később feleségül veszi.

6.

Egész ország örült,s boldogan ünnepelt, 

Kilenc hónap múlva gólya le is tette

Viktória Adalájd Máriát: lányát,

Akit később elvett majd a német császár.

 Viktória 18 lett, az idő úgy elmúlt!

 Sokak bánatára Vilmos király elhunyt

 Egyesült Királyság királynője ő lett,

E naptól felvette Viktória nevet.

7.

 Trónra lépésekor még tapasztalatlan,

A kormányrudat hát Melbourne kapja.

 Nagy befolyással bírt uralkodójára:

Úgy szerette a Lord, mintha volna lánya .

 A koronázási szertartása után

Viktória döntött, nem lakik ott eztán.

 Buckingham-palota a hely, ahol trónolt.

 Hatalmas,nagy vagyon tulajdonosa volt.

8.

Uralkodásának kezdetén népszerű .

Hírneve intrika miatt majd messze tűnt,

Terhesnek mondta ki a szegény Lady Florát,

De később kiderült,mája beteg volt már.

Uralkodása alatt egész Anglia

Megváltozott,s nagyot fejlődött az ipar.

Jöttek a gőzgépek,s a fejlődésével

Az emberek jobban, s egyre tovább élnek.

9.

 Ők állították az első karácsonyfát.

Albert megölelte, nagy volt a boldogság,

És nagy szerelemmel megcsókolták egymást.

Oly boldog nap volt ez, úgy imádták egymást.

 Albert nem keresett soha kalandokat.

 És nem is kergetett hiú ábrándokat.

Nem csábította őt ivás és vadászat,

 Kitaszított volt az angol társaságban.

10.

 Királynőnk utálta ó a terhességet!

 S csúnyának tartotta arcát gyermekének.

 Ennek ellenére Albertnek és neki

Még további nyolc kis gyermeke születik.

 Viktória családja minta szerű volt:

Házasságuk végig oly ideális volt.

 Botrányok, afférok ő náluk nincsenek ,

 Náluk uralkodó az erkölcs s tisztelet.

11.

 Viktóriát Oxford lelőni próbálta,

Mikor ő Albertnek a társaságában 

az Ingestre Házba az anyjához ment el .

Oxford kétszer is lőtt, ám nagy baj nem esett.

 A hangulat iránta sokszor változott .

Többször rálőttek, és ez mindenkit sokkolt.

Őrült katonatiszt ráemelte pálcáját,

Megszúrta kalapját ,felsértette arcát. 

12.

Írországban kitört a nagy burgonyavész:

 Egymillió ember akkor ott odavész.

 Nagy Éhínség miatt el is vándoroltak,

És őt "Az éhínség királynőnek" hívtak.

 Pedig kétezer font volt az adománya

 Az éhezőknek is meg az Írországnak.

 Többet adott, bármely adományozónál,

De öt fontot adott :mondta a gonosz száj !

13.

Hirtelen megromlott Albert egészsége,

Meghalt hastífuszban szerelmetes férje .

 állami gyászt hirdetett ,s feketét hordott,

A "windsori özvegy" kerülte most Londont,

John Brown,az inas volt egyetlen támasza,

Gúnyolták a királynőt,mindenki támadta.

 Dicséri inasát útleírásában,

Vélt nagy szerelmükről filmet is csináltak.

14.

 A francia lázadás győzelme után

Haramiák mentek a királynő után,

De a Szent Pál templomban misét tartatott,

A zordon hangulat , csendben alább hagyott .

A szent mise után épp két napra esett,

 Arthur O’Connor rá fogott egy vak fegyvert .

 Testőre Brown ott volt,a tettest elkapta,

 Eztán Viktóriát a nép már méltatta.

15.

 Egy uralkodói új törvény kimondta,

Hogy az Viktóriát feljogosította:

Miszerint hetvenhat május 1-jén felvegye 

Az "India császárnője" címet,s nevet.

Hetvennyolcban Albert halála gyásznapján

Második lányát, érte utol a halál .

Meghalt Alíz szegény,a messzi Darmstadtban,

Ennyi egybeesés " oly felfoghatatlan"!

16.

Munkába menekült, s csak nőtt birodalma.

Állandóan készen támadásra, s harcra.

 E jóindulatú tevékenység jó volt,

Hogy megvédje őket az agresszívoktól.

Roderick Maclean,egy önjelölt költő,

Mert nem tetszett verse rá célzott, sőt lőtt.

Majd a bűnbánások olybá meghatották, 

Hogy megérte ,mondta mert szívvel halmozzák.

17.

Egy napon legurult a lépcsőn házában .

 Hónapokig sántított törött lábával.

 Balesetéből nem épült fel teljesen,

 Aztán kínozta a reuma rendesen .

És mindezek után elment titkára Brown

 Ő életrajzának az írásába fog.

Kérték Viktóriát,hogy ne adassa ki,

 Mert alapot adhat a pletykásoknak így.

18.

 Kéziratát sajnos megsemmisítették,

 De újat írt megint nyolcvannégy elején:

"levelek felföldi életünk útjáról" 

 Amit barátjának, John Brownnak" ajánlott.

 A Brown halálának évfordulója volt,

 Mikor Viktóriát értesítették arról,

Hogy meghalt Cannes-ban kicsi fia, Lipót.

Ez nagy fájdalom, és tragédia is volt 

19.

 A Brit Birodalom egy nagy ünnepet ült:

 Viktória arany jubileumra készült.

Éppen ötven éve ,hogy ott ül a trónon ,

 Bankettjén vendégül ötven király volt ott.

 Következő napon körmeneten vett részt,

Mark Twain és sokan így emlegették: 

"mindkét irányban elérte a látóhatárt", 

 Majd a Westminsterben tett ő hálaadást.

20.

Ekkor Viktória ismét népszerű volt.

 Felvett most egy pincért,ki Abdul Karim volt,

Kit előléptetett nemsoká, mint titkárt

Hindit tanította,s inasaként is állt.

Család,s rosszakarók most felháborodtak,

 Megvádolták Abdult, ismét ármánykodtak:

 Hogy a Patrióta Liga kémje tán ő,

 Így hangolja hinduk ellen a királynőt.

21.

Királynő a vádat elutasította,

Az előítélet nagyon taszította, 

 És Abdul Karim szolgálatában maradt,

Ki halála után hazatért nyugdíjazva .

 Lehagyta ő Györgyöt kilencvenhat évben,

Mint a legtovább trónon lévő fenséget:

 Az angolok, meg a skótok és a britek 

 A gyémánt jubileumát ünneplik meg .

22.

Az ünnepségen sok miniszter megjelent.

 Londonban egy díszes ünnepet szerveztek :

 A birodalomnak több tájáról jöttek.

Tisztelettel voltak ők a királynőnek.

 Osborne házban ünnepli karácsonyát,

 Reuma gyötörte, lába béna most már .

A szürke hályogtól nem látott már tisztán.

Oly gyengén,és kábán, rosszul volt ő immár.

23.

Agyvérzésben hunyt el ő egy keddi este

 Kilencszázegy évben, nyolcvanegy évesen.

 Ágya mellett Fia. Brit király lesz már már,

És az unokája, Vilmos, német császár.

 Míg élt, leírta a temetés menetét:

Megírta, legyen katonai temetés.

 Hisz katona lánya ,s a hadsereg feje,

S minden legyen fehér, semmi se fekete!

24.

Fehér esküvői fátylába fektették.

A koporsójába emlékeit tették:

 Mellé helyezték Albert egy köntösét is ,

S férje tenyere nyomatát öntötték ki.

 Mellé került Brown egy hajtincse s fényképe,

 Bal kezébe tették egy csokorral védve.

 Ékszerek sorát helyezték rája sorba,

 S jegygyűrűjét ,ami Albert anyjától van.

25.

Az ő temetését nagy gyásszal tartották

A Windsori kápolnában ravatalozták.

Albert mellett fekszik örök nyugalomban ,

A Fromore Mauzóleumban nyugodhat.

"Európa nagymamája" csendben ment el,

A világ legnagyobb birodalmának zászlaja lebegett:

Ausztrália,Dél-Afrika Kanada, Új-Zéland és rengeteg 

afrikai, ázsiai és dél-amerikai ország felett.


MeszarosneMaya•  2019. október 27. 16:25

Sárospatak

Sárospatak, a szülő városom,

 Már az őskorban is lakott volt.

 Alaptolma, kezében volt a hatalom,

 Aki Ketel vezér fia volt.


 Városi kiváltságokat adott Imre király,

A középkorban kereskedelmi állomás.

I. Endre építtette a pataki várat,

Itt született II. Endre király híres lánya.


Szent Erzsébet, a szegények gyámolítója,

Kit az utókor pálmaággal ábrázol, s korsóval,

Hogy ne büntessék, titkon jótékonykodott.

S kötényében ellenőrzéskor az étel rózsává változott.


Zsigmondtól szabad királyi város rangot kapott,

Mátyás királytól pedig vásártartási jogot.

Egy város iskola nélkül nem neves:

A református kollégiumnak ország szerte híre lett.


Itt élt, s tanított a haladó szellemű Comenius,

Büszke vagyok, hogy hol én tanultam, ő ott tanított.

Főiskola is épült, névadója ki más volna, 

Mint a város egykori világhíres professzora.


És itt áll  a vár, a gyönyörű Rákóczi vár!

Több nemesi család otthona volt már,

Birtokolta egykor a nemes Dobó család.

Balassi Bálint itt vette el Dobó Krisztinát.


Éltek itt a Lorántffiak, majd a Rákócziak.

I. Rákóczi Györgynek erdélyi fejedelemséget itt adtak.

És jött a Rákóczi szabadságharc, mikor is a várban

Hol labancok, hol kurucok uralkodtak.


Az utolsó kuruc országgyűlést itt tartották,

Megilletődöm a történelem jelenlététől

A sub rosában, melynek intarziás ajtaját,

Jó pár éve nagy gonddal restaurálta az apám.


Patak szabadlelkű lakói  harcoltak

A negyvennyolcas  szabadság harcban.

Őseiknek forró vére megmaradt az utódokban,

Így ötvenhatban sem hallgattak megbújva.


Mezővárosként igazgatták mindaddig,

Míg e rang országosan el nem tűnt.

Helyette a titulusa nagyközséggé lett,

Majd ötven hatig járási székhely.


Sárospatak hatvan nyolctól újra város,

S kezdettől napjainkig rangos iskola város.

Oly sok híres író, költő fordult meg már benne,

S lakott is ott évekig, hírét öregbítve.


A városban minden vallás helyet kap,

Templomai műemlékek, van kultúrpalota.

A nagykönyvtárban sok sok kincset őriznek,

Makovec, az építész város képet frissített.


Mai napig békésen megbújik a Zemplénben,

Átöleli őt a Bodrog, mint a Duna Pestet,

Hőforrása gyógyítja, és kikapcsolja lakóit,

Tengerszeme sok túristát elcsábít.


Ha történelmet, s kisvárosi idillt akarsz,

Látogass el Patakra gyorsan, hamar!

A zempléni napokon boldog leszel nagyon,

Ha fennkölt, finom kultúrára szomjazol.


MeszarosneMaya•  2019. október 14. 16:19

Marosvásárhelyi emlékek

Történetem életem egyik legizgalmasabb, legtermékenyebb, élményekben leggazdagabb korszakából egy szelet.

Egy világhírű biztosítónál dolgoztam területi és oktatási igazgatóként, amikor kaptam egy visszautasíthatatlan ajánlatot egyik legkedvesebb volt főnökömtől.

Hagyd végre a biztosítót, gyere hozzám dolgozni a pályázati tanácsadóhoz, nagyon komoly a feladat! Eu-s pályázatokkal foglalkozunk. Igaz, sokat kell tanulni, de meglátod, megéri. És igaza volt. Ismét nyugodtan élhettünk, nem voltak anyagi gondjaink, ráadásul meg is szerettem az új munkát.

 Érdekes volt, mert nap, mint nap konzultációt tartottam az ország minden pontjáról érkező vállalkozóknak arról, hogy mit nyújt az EU-s pályázat, pénzügyi tanácsot adtam arról, hogy hogyan lehet jó hitelhez jutni, és átvizsgáltam a könyvelését, hogy megállapítsam, az ő cége alkalmas-e pályázásra. Közben az emberek meséltek magukról, próbálkozásaikról, felfedezéseikről, innovációjukról. Fantasztikusan éreztem magamat, nagy büszkeséggel töltött el a tudat, hogy mennyi mindent tanultam, olvastam ahhoz, hogy így eligazodjak ebben a nagyon izgalmas vállalkozói világban. Egyre jobb voltam szakmailag, az emberekkel is jól tudtam bánni, hisz előző szakmámban is ügyfeleztem folyamatosan. 

Aztán főnököm előállt egy akkor elég bizarrnak tűnő ötlettel: 

- Maya! Csináljuk meg Erdélyben is a pályázatfigyelést! 

És elmondta, hogy Marosvásárhelyre tervezi a székhelyet, mert az EU-s csatlakozás hamarosan ott is meglesz, és akkor kellenek majd a pályázatok. Azért gondolt rám, mert szakmailag teljesen megbízik bennem, de emberileg is meg kell bíznia abban, akit kiküld, és nem tudott senki megfelelőbbet, mint engem. Mondanom sem kell, nagyon meghatódtam, és büszke is voltam ekkora megbecsülést érezve.

Én mindig szerettem újat létrehozni, több cég alapításában részt vettem, hát most sem tudtam ellenállni a kísértésnek. 

Megbeszéltem a gyerekekkel, akik őrültnek tartottak, hisz nem voltam már igazán fiatal, és igent mondtam. Ezt a lépésemet soha meg nem bántam, mert annyi élményben volt részem a rengeteg munka mellett, hogy azt soha nem feledem.

Első lépésként az adminisztrációhoz szükséges összes anyagot elkészítettem, majd egy erdélyi származású ismerősömmel lefordíttattam. Megcsináltam a munkafolyamat leírását, kidolgoztam a várható tervhez szükséges ráfordítandó munka mennyiségét, és az ehhez szükséges létszámtervet. Először itthonról próba telefonokat intéztem, felhívtam az erdélyi magyar vállalkozókat, és a saját magam alkotta marketing szöveggel meggyőztem őket a lehetőségről. Amikor láttuk, hogy ez működni fog, toborzásba kezdtünk. Természetesen még azt is itthonról, telefonon. Az általam megszövegezett toborzó hívásra rengetegen jelentkeztek, akiket a legexkluzívabb marosvásárhelyi szállóba hívtunk meg cégbemutatóra. Rengeteg anyaggal készültem, minden szereplő beszédét megfogalmaztam, már csak utazni kellett.

A sors fintora: mindenki kijutott, de én nem, mert az erős havazás miatt kimaradt a járatom, a busz pedig csak másnapra ért volna ki velem. Pont a megnyitón, az első találkozón nem vehettem részt! 

Mindegy, a továbbiakban viszont már teljes gőzzel bevetettem magam, és megkezdődött egy kemény küzdelem a cégalapítás ezer problémájával.

 Repülővel érkeztem elkövetkezendő életem új színhelyére.

Marosvásárhely románul Tirgu Mures. Az első bírói kiváltságot Mátyás király ajándékozta a városnak, amit később  egy vásáros kiváltság is követte.

Marosvásárhely fő látványosságai közé tartozik a Rózsák tere a számtalan  barokk, szecessziós épülettel, mintha Magyarország egyik nagy városába tévedtem volna.

A városközpontban gyönyörű épületek sorakoznak. A tér közepén terebélyesedik a Keresztelő Szent János Templom.

 A túloldalon  Barátok templomának híres tornya, a Közigazgatási palota és a Kultúrpalota. 

A 17. századi hangulat megteremtője a négybástyás vár, melynek délnyugati részén kiemelkedik a Vártemplom tornya. 

Nekem a Rózsák terén bérelt cégem egy két szobás összkomfortos, felújított lakást a második emeleten, pont szemben a leendő irodával. 

Ez nagyon fontos szempont volt, hisz a beüzemelésig, majd az első akadályok elhárításáig sokszor éjjel kettőkor mentem haza.

Később azért örültem a központi elhelyezkedésű lakásnak, mert így minden fontos eseményt, melyet a város rendezett, páholyból nézhettem, a saját erkélyemről.

Imádtam ezt a várost, itt éreztem először, hogy magyar vagyok.

 Az erdélyi magyarok sorsát közvetlen a kollegáimtól, a barátaimtól ismerhettem meg. Sokat meséltek szenvedéseikről, hogy soha nem törtek be, csak alkalmazkodtak, hisz ez a föld az otthonuk, és itt akarták jól érezni magukat.

Nyáron meghívtam a gyerekeimet pár napra, hogy lássák ők is azt a sok szépséget, ami nap, mint nap körül vesz engem. Időközben egész jól berendezkedtem, a konyhám is alkalmas volt vendégfogadásra. A két szobában pedig kényelmesen elfértünk. Boldog voltam, hogy körülöttem voltak, hisz már nagyon hiányoztak nekem.

Először Marosvásárhely-et mutattam meg nekik, majd egy ottani barátnőm elvitt minket egy csodás kirándulásra, hogy ízelítőt kapjunk maros megye látványosságaiból.

Megmutatta a sóbányát, melyet 1690.ben nyitottak meg. A sót először harang formájú nagytermekben emelték ki, később trapéz formájú aknákban folytatták a kitermelést.

Egy órát töltöttünk lenn, Lalita kisunokám meg is volt illetődve a mélységtől, de a sok játék, és érdekesség feledtették vele a félelmét. 

Aztán kocsiból csodáltuk meg a Gyergyói havasokat, felmentünk a Pongrác tetőre, ahol lenge nyári ruhában hógolyóztunk egyet. Miután jól kifáradtunk, végigkocsikáztuk a Maros menti partokat, és e csodálatos tájtól elvarázsolva megérkeztünk Szászrégenbe, ahol a barátnőm lakott. Igazi erdélyi magyarokra jellemző szívélyes vendéglátásban volt részünk. Gyerekeim ma is emlegetik ezeket a szép, feledhetetlen napokat. Nagyon sajnálom, hogy megszakadt velük a kapcsolatom, de hát a sors máshogy rendezte.

Kicsit később Lalitámat külön is kivittem magammal egy hétvégére repülővel. Akkoriban a Wizz Air járatával utaztam. Nagyon jól érezte magát, imádta a repülést, csak a füle megfájdult, ezért egy kis kellemetlen emléke is lett ebből a kirándulásból.

Ezek a ki és haza utazások! Mennyi kalandom volt! Sokszor nevető, sokszor sírógörcsöt kaptam a lehetetlen helyzetek miatt. Kipróbáltam a vonatot, a buszt, végül a repülő volt az egyetlen közlekedési eszköz, mely aránylag időben szállított munkahelyemről Pestre, és vissza. Több mint egy évig, hetente kétszer tettem meg ezt az egy órás utat, igaz néha olyan késések voltak, hogy egy napig ücsörögtem a reptereken. A vámosok már messziről üdvözöltek, a sok kimaradt járat és késés miatt a reptéri büfések is barátként üdvözöltek, és percenként adták a friss infót a további várakozásokról. 

Történt egyszer, hogy egy kimaradt járat helyett busszal szállítottak minket a marosvásárhelyi reptérre, majd ott kitettek minket, mehetett mindenki ahova akart . A reptér zárva volt éjszaka, csak reggel, az első járathoz nyitották ki a kapukat.

No, brávó! Se a nyelvet nem tudtam, se telefonálni nem lehetett senkinek, pedig volt állandó taxi sofőröm, de hát éjszaka volt!

- Mit tegyek? Töprengtem rettenetesen aggódva, hogy mit fogok csinálni egész éjjel az utcán.

Akkor észrevettem, hogy pár ember csoportosulni kezd a reptér előtti autóúton, én is odamentem, vártam, mi lesz. És akkor jött egy kisbusz. Az emberek kezdtek felszállni, akkor annyit kinyögtem:

-  Tirgu Mures? Mire a buszsofőr intett a kezével, hogy szálljak fel. Pár lejért bevitt a városba minket, ott már el tudtam igazodni, és nagy keservesen hazajutottam. Nem mondom, hogy nem izgultam.

Másfél év múltán, amikor kineveltem a helyi utódomat, vége lett ennek az álom munkának.Itthon volt rám szüksége a cégnek, Debrecenben kellett kiépíteni egy pályázat figyelő céget, de ez már egy másik történet.


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom