MeszarosneMaya blogja

MeszarosneMaya•  2019. október 27. 16:25

Sárospatak

Sárospatak, a szülő városom,

 Már az őskorban is lakott volt.

 Alaptolma, kezében volt a hatalom,

 Aki Ketel vezér fia volt.


 Városi kiváltságokat adott Imre király,

A középkorban kereskedelmi állomás.

I. Endre építtette a pataki várat,

Itt született II. Endre király híres lánya.


Szent Erzsébet, a szegények gyámolítója,

Kit az utókor pálmaággal ábrázol, s korsóval,

Hogy ne büntessék, titkon jótékonykodott.

S kötényében ellenőrzéskor az étel rózsává változott.


Zsigmondtól szabad királyi város rangot kapott,

Mátyás királytól pedig vásártartási jogot.

Egy város iskola nélkül nem neves:

A református kollégiumnak ország szerte híre lett.


Itt élt, s tanított a haladó szellemű Comenius,

Büszke vagyok, hogy hol én tanultam, ő ott tanított.

Főiskola is épült, névadója ki más volna, 

Mint a város egykori világhíres professzora.


És itt áll  a vár, a gyönyörű Rákóczi vár!

Több nemesi család otthona volt már,

Birtokolta egykor a nemes Dobó család.

Balassi Bálint itt vette el Dobó Krisztinát.


Éltek itt a Lorántffiak, majd a Rákócziak.

I. Rákóczi Györgynek erdélyi fejedelemséget itt adtak.

És jött a Rákóczi szabadságharc, mikor is a várban

Hol labancok, hol kurucok uralkodtak.


Az utolsó kuruc országgyűlést itt tartották,

Megilletődöm a történelem jelenlététől

A sub rosában, melynek intarziás ajtaját,

Jó pár éve nagy gonddal restaurálta az apám.


Patak szabadlelkű lakói  harcoltak

A negyvennyolcas  szabadság harcban.

Őseiknek forró vére megmaradt az utódokban,

Így ötvenhatban sem hallgattak megbújva.


Mezővárosként igazgatták mindaddig,

Míg e rang országosan el nem tűnt.

Helyette a titulusa nagyközséggé lett,

Majd ötven hatig járási székhely.


Sárospatak hatvan nyolctól újra város,

S kezdettől napjainkig rangos iskola város.

Oly sok híres író, költő fordult meg már benne,

S lakott is ott évekig, hírét öregbítve.


A városban minden vallás helyet kap,

Templomai műemlékek, van kultúrpalota.

A nagykönyvtárban sok sok kincset őriznek,

Makovec, az építész város képet frissített.


Mai napig békésen megbújik a Zemplénben,

Átöleli őt a Bodrog, mint a Duna Pestet,

Hőforrása gyógyítja, és kikapcsolja lakóit,

Tengerszeme sok túristát elcsábít.


Ha történelmet, s kisvárosi idillt akarsz,

Látogass el Patakra gyorsan, hamar!

A zempléni napokon boldog leszel nagyon,

Ha fennkölt, finom kultúrára szomjazol.


MeszarosneMaya•  2019. október 14. 16:19

Marosvásárhelyi emlékek

Történetem életem egyik legizgalmasabb, legtermékenyebb, élményekben leggazdagabb korszakából egy szelet.

Egy világhírű biztosítónál dolgoztam területi és oktatási igazgatóként, amikor kaptam egy visszautasíthatatlan ajánlatot egyik legkedvesebb volt főnökömtől.

Hagyd végre a biztosítót, gyere hozzám dolgozni a pályázati tanácsadóhoz, nagyon komoly a feladat! Eu-s pályázatokkal foglalkozunk. Igaz, sokat kell tanulni, de meglátod, megéri. És igaza volt. Ismét nyugodtan élhettünk, nem voltak anyagi gondjaink, ráadásul meg is szerettem az új munkát.

 Érdekes volt, mert nap, mint nap konzultációt tartottam az ország minden pontjáról érkező vállalkozóknak arról, hogy mit nyújt az EU-s pályázat, pénzügyi tanácsot adtam arról, hogy hogyan lehet jó hitelhez jutni, és átvizsgáltam a könyvelését, hogy megállapítsam, az ő cége alkalmas-e pályázásra. Közben az emberek meséltek magukról, próbálkozásaikról, felfedezéseikről, innovációjukról. Fantasztikusan éreztem magamat, nagy büszkeséggel töltött el a tudat, hogy mennyi mindent tanultam, olvastam ahhoz, hogy így eligazodjak ebben a nagyon izgalmas vállalkozói világban. Egyre jobb voltam szakmailag, az emberekkel is jól tudtam bánni, hisz előző szakmámban is ügyfeleztem folyamatosan. 

Aztán főnököm előállt egy akkor elég bizarrnak tűnő ötlettel: 

- Maya! Csináljuk meg Erdélyben is a pályázatfigyelést! 

És elmondta, hogy Marosvásárhelyre tervezi a székhelyet, mert az EU-s csatlakozás hamarosan ott is meglesz, és akkor kellenek majd a pályázatok. Azért gondolt rám, mert szakmailag teljesen megbízik bennem, de emberileg is meg kell bíznia abban, akit kiküld, és nem tudott senki megfelelőbbet, mint engem. Mondanom sem kell, nagyon meghatódtam, és büszke is voltam ekkora megbecsülést érezve.

Én mindig szerettem újat létrehozni, több cég alapításában részt vettem, hát most sem tudtam ellenállni a kísértésnek. 

Megbeszéltem a gyerekekkel, akik őrültnek tartottak, hisz nem voltam már igazán fiatal, és igent mondtam. Ezt a lépésemet soha meg nem bántam, mert annyi élményben volt részem a rengeteg munka mellett, hogy azt soha nem feledem.

Első lépésként az adminisztrációhoz szükséges összes anyagot elkészítettem, majd egy erdélyi származású ismerősömmel lefordíttattam. Megcsináltam a munkafolyamat leírását, kidolgoztam a várható tervhez szükséges ráfordítandó munka mennyiségét, és az ehhez szükséges létszámtervet. Először itthonról próba telefonokat intéztem, felhívtam az erdélyi magyar vállalkozókat, és a saját magam alkotta marketing szöveggel meggyőztem őket a lehetőségről. Amikor láttuk, hogy ez működni fog, toborzásba kezdtünk. Természetesen még azt is itthonról, telefonon. Az általam megszövegezett toborzó hívásra rengetegen jelentkeztek, akiket a legexkluzívabb marosvásárhelyi szállóba hívtunk meg cégbemutatóra. Rengeteg anyaggal készültem, minden szereplő beszédét megfogalmaztam, már csak utazni kellett.

A sors fintora: mindenki kijutott, de én nem, mert az erős havazás miatt kimaradt a járatom, a busz pedig csak másnapra ért volna ki velem. Pont a megnyitón, az első találkozón nem vehettem részt! 

Mindegy, a továbbiakban viszont már teljes gőzzel bevetettem magam, és megkezdődött egy kemény küzdelem a cégalapítás ezer problémájával.

 Repülővel érkeztem elkövetkezendő életem új színhelyére.

Marosvásárhely románul Tirgu Mures. Az első bírói kiváltságot Mátyás király ajándékozta a városnak, amit később  egy vásáros kiváltság is követte.

Marosvásárhely fő látványosságai közé tartozik a Rózsák tere a számtalan  barokk, szecessziós épülettel, mintha Magyarország egyik nagy városába tévedtem volna.

A városközpontban gyönyörű épületek sorakoznak. A tér közepén terebélyesedik a Keresztelő Szent János Templom.

 A túloldalon  Barátok templomának híres tornya, a Közigazgatási palota és a Kultúrpalota. 

A 17. századi hangulat megteremtője a négybástyás vár, melynek délnyugati részén kiemelkedik a Vártemplom tornya. 

Nekem a Rózsák terén bérelt cégem egy két szobás összkomfortos, felújított lakást a második emeleten, pont szemben a leendő irodával. 

Ez nagyon fontos szempont volt, hisz a beüzemelésig, majd az első akadályok elhárításáig sokszor éjjel kettőkor mentem haza.

Később azért örültem a központi elhelyezkedésű lakásnak, mert így minden fontos eseményt, melyet a város rendezett, páholyból nézhettem, a saját erkélyemről.

Imádtam ezt a várost, itt éreztem először, hogy magyar vagyok.

 Az erdélyi magyarok sorsát közvetlen a kollegáimtól, a barátaimtól ismerhettem meg. Sokat meséltek szenvedéseikről, hogy soha nem törtek be, csak alkalmazkodtak, hisz ez a föld az otthonuk, és itt akarták jól érezni magukat.

Nyáron meghívtam a gyerekeimet pár napra, hogy lássák ők is azt a sok szépséget, ami nap, mint nap körül vesz engem. Időközben egész jól berendezkedtem, a konyhám is alkalmas volt vendégfogadásra. A két szobában pedig kényelmesen elfértünk. Boldog voltam, hogy körülöttem voltak, hisz már nagyon hiányoztak nekem.

Először Marosvásárhely-et mutattam meg nekik, majd egy ottani barátnőm elvitt minket egy csodás kirándulásra, hogy ízelítőt kapjunk maros megye látványosságaiból.

Megmutatta a sóbányát, melyet 1690.ben nyitottak meg. A sót először harang formájú nagytermekben emelték ki, később trapéz formájú aknákban folytatták a kitermelést.

Egy órát töltöttünk lenn, Lalita kisunokám meg is volt illetődve a mélységtől, de a sok játék, és érdekesség feledtették vele a félelmét. 

Aztán kocsiból csodáltuk meg a Gyergyói havasokat, felmentünk a Pongrác tetőre, ahol lenge nyári ruhában hógolyóztunk egyet. Miután jól kifáradtunk, végigkocsikáztuk a Maros menti partokat, és e csodálatos tájtól elvarázsolva megérkeztünk Szászrégenbe, ahol a barátnőm lakott. Igazi erdélyi magyarokra jellemző szívélyes vendéglátásban volt részünk. Gyerekeim ma is emlegetik ezeket a szép, feledhetetlen napokat. Nagyon sajnálom, hogy megszakadt velük a kapcsolatom, de hát a sors máshogy rendezte.

Kicsit később Lalitámat külön is kivittem magammal egy hétvégére repülővel. Akkoriban a Wizz Air járatával utaztam. Nagyon jól érezte magát, imádta a repülést, csak a füle megfájdult, ezért egy kis kellemetlen emléke is lett ebből a kirándulásból.

Ezek a ki és haza utazások! Mennyi kalandom volt! Sokszor nevető, sokszor sírógörcsöt kaptam a lehetetlen helyzetek miatt. Kipróbáltam a vonatot, a buszt, végül a repülő volt az egyetlen közlekedési eszköz, mely aránylag időben szállított munkahelyemről Pestre, és vissza. Több mint egy évig, hetente kétszer tettem meg ezt az egy órás utat, igaz néha olyan késések voltak, hogy egy napig ücsörögtem a reptereken. A vámosok már messziről üdvözöltek, a sok kimaradt járat és késés miatt a reptéri büfések is barátként üdvözöltek, és percenként adták a friss infót a további várakozásokról. 

Történt egyszer, hogy egy kimaradt járat helyett busszal szállítottak minket a marosvásárhelyi reptérre, majd ott kitettek minket, mehetett mindenki ahova akart . A reptér zárva volt éjszaka, csak reggel, az első járathoz nyitották ki a kapukat.

No, brávó! Se a nyelvet nem tudtam, se telefonálni nem lehetett senkinek, pedig volt állandó taxi sofőröm, de hát éjszaka volt!

- Mit tegyek? Töprengtem rettenetesen aggódva, hogy mit fogok csinálni egész éjjel az utcán.

Akkor észrevettem, hogy pár ember csoportosulni kezd a reptér előtti autóúton, én is odamentem, vártam, mi lesz. És akkor jött egy kisbusz. Az emberek kezdtek felszállni, akkor annyit kinyögtem:

-  Tirgu Mures? Mire a buszsofőr intett a kezével, hogy szálljak fel. Pár lejért bevitt a városba minket, ott már el tudtam igazodni, és nagy keservesen hazajutottam. Nem mondom, hogy nem izgultam.

Másfél év múltán, amikor kineveltem a helyi utódomat, vége lett ennek az álom munkának.Itthon volt rám szüksége a cégnek, Debrecenben kellett kiépíteni egy pályázat figyelő céget, de ez már egy másik történet.


MeszarosneMaya•  2019. október 10. 17:27

Hét nő Patakon

Rómeót játszott az operett Tokajban,

A festőin szép romantikus Katlanban.

Megbeszéltük,Sárospatakra lemegyünk, 

Ott hatalmas nagy,csajos bulit rendezünk.

 

 Lányaim, s én, két unokámmal nyomomban

beültünk a kocsiba, kalandra , mondtam.

Megérkeztünk hát,Évi húgom Kittivel

Várt minket egy fantasztikus reggelivel. 

 

Ropogós ágynemű, virág az asztalon,

Kitett magáért a kishúgom, mondhatom.

 Fogadásra hideg,étel, ital , szendvics,

A szemében szeretet, s boldogság, rejlik.

 

Pár óra pihenés, kezdődhet a móka,

Mind a heten izgultunk, nagy buli lesz még ma,

Összedugtuk a fejünket,annyi látnivaló van,

Menjünk együtt hajókázni, majd jöhet a séta!

 

Jó egy órát hajókáztunk a csendes Bodrogon,

A hajóorrban a lányok vígak voltak,s boldogok.

A templom, és a vár aljában leültünk egy pab-ban ,

Ettünk, ittunk, nevetgéltünk,viháncolt a csapat.

 

Nem tudom, hogy ez a hét nő mitől volt oly boldog,

Húgom szerint ily jókedvet a szeretet hozott.

Másnap aztán nekivágtunk az Újhelyi kalandnak,

Felvonóval mentünk fel a szédítő magasba.

 

A mélységtől és magasságtól iszonyodnak lányaim,

De megérte, hogy leküzdötték a felemelő látványért.

Elénk tárult a Bodrogköz, megmutatva szépségét,

Varázslatos hegyeit, s a csillogó Bodrog medrét.

 

Leérve a városba az ég beborult és leszakadt,

Függönyt vonva elibénk az iszonyatos vihar.

Percek múlva elvonult, mint aki itt se járt,

Felszáradt az út, perzselt tovább a nyár.

 

Este aztán Tokajban a gyönyörű katlanban

Megnéztük a Rómeót, és élveztük a dalokat.

Kerti parti várt reánk hazatérve Patakra ,

Géza pedig grillezett, majd táncoltunk a magnóra.

 

Elszállt ez a pár boldog nap,haza készülődtünk,

Búcsúzóul a hajunkba Géza rózsát tűzött.

Elindultunk hazafelé, de benn a kocsiban

Üzenetként énekeltünk , micsoda három nap!

MeszarosneMaya•  2019. október 6. 19:41

Ortodox templomban

Egy szép városban jártam a messze Erdélyben,

az utcákon sétáltam , alkonyodott éppen.

Feltűnt egy templom a tér közepében,

Gondoltam, ha nyitva, besurranok szépen.

 

Gyermekként én Patakon templomba is jártam,

Mi történt benn , azt én nem is nagyon láttam.

Felismertem tornyáról, ez egy ortodox 

Templom,hol ikonképként festik meg a kozmoszt.

 

Belépek a csöndbe, e misztikus világba,

Állok áhítattal e szakrális világban, 

Nem imára jöttem, csupán áhítatra,

Az oltár szépségétől mélyen átitatva..

 

Sötét van és nagy csönd, de e pillanatban

Pap lép ki egy ajtón, meghajolva halkan.

Imát mormol, majd egy másikon kiballag,

 Az új élet valós világába tarthat.

 

Üres a templom, én vagyok csak vele,

 Rituálét végez, nem is lát ő engem.

Én pedig csak állok,majd össze roskadok,

Mintha ünnep lenne, olyan boldog vagyok!

 

Belengi a tömjén, a templom nagy hajóját,

Mellyel ő, s a papok naponta megszórják.

Felocsúdok végre, elmúlik a hatás,

Körbejárok, nézem az aranyozott oltárt.

 

Az ünnepélyes csöndben egyfolytában érzem,

Titok ül itt minden oszlopon és képen.

Borzongva követem , keresem a titkot,

Lassan körbejárom a hatalmas dómot.

 

Az élménytől megfáradva elhagyom e helyet,

Ezt a napot tudom, soha nem feledem.

Nem lettem vallásos, de szívem azt súgja,

Kell a szépség, a művészet, és ez a te utad.


MeszarosneMaya•  2019. október 4. 15:21

Egy kis történelem

Tizennyolc évesen,  hatvan éve már,

Jó munkámért,akkor nagy jutalom járt,

Repülővel engem Moszkvába vitt a cég,

Életemben nem láttam ennyi csodát még.


 Fagyos, hideg télben fáradt voltam már,

Megláthattam  Lenin mauzóleumát.

A történelemből sokat tudtam róla,

Ott feküdt most szótlan, bebalzsamozva.


Lenin sapka  fején, keze mellkasán,

Olyan, mintha élne,pedig alszik már.

Őróla beszélni nem lehetett  másként,

 Csakis tisztelettel,ő volt a nagy vezér!


Évek múltak,megváltozott minden már,

Másként gondolkodni nem kellett bátorság.

Leninről sem hittem, gyarló volt, mint ember,

Megingott a  sziklaszilárd erkölcse.


Két nővel élt együtt, ö, a példakép!

Nagyezsda Krupszkaja volt a feleség.

Szibéria kemény világ, ott éltek ők ketten,

A három év fogságban férj, s feleség lettek.


Mézesheteiket ott töltik a tundrán,

Dülledt szemű párján soha nem ad túl már.

Letelvén a száműzetés ők Párizsba jönnek.

Ahol Lenin rátalál egy könnyűvérű nőre.


Nagyezsda e közben segíti a férjét,

Átvállalja tőle munkája nagy részét.

Életüket kitölti a harc, a forradalom,

Lenin közben kedvét tölti Inessza Armandon.


Inessza volt szeretője meghal tbc-ben,

A viszonyt férje tudta, nem törődött véle.

Jókor vol ott Lenin, vigasztalni Inesszát,

Elűzni a nőből a melankóliát.


Inessza két gyermekével közelükbe költözik,

S a két nő között igaz barátság szövődik.

Nágya félre állna, de ura nem engedi,

Elfogadja hát párja szeretőjét.


Hat évet élnek ők békés háromszögben,

Nágyának a biztos háttér, Inesszának szerelem kell.

Titkos vonat viszi őket,így jutnak   a Kremlbe,

Hogy vezérünk az erkölcsről eszméit hirdesse.


Pár évig még szolgáltak a nagy eszméiknek,

Kolerát kap szép Inessza, vége életének.

Lenin ekkor agyvérzést kap, várja már a véget,

Levélben a kongresszusnak üzenetet küld el.


Sztálin elvtárs veszélyes, hatalomra törtet,

Javaslom az elvtársaknak,távolítsák őt el!

Válaszul  a hetvenéves Nágya egy tortát kap,

Másnap reggel a hű asszony mérgezésben meghal.


Temetésén, hogy jó szívvel emlékezzenek rá,

Sztálin elvtárs maga viszi kezében az urnát.

Elment Inez, majd Lenin,és Nágya is meghalt,

Így ért véget a sztori a Szovjetunióban.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom