MeszarosneMaya blogja
GondolatokMeszarosneMaya 2019. október 3. 14:59
Patak, Patak, Sárospatak
Elmélkedem, Patak nekem mit jelent,
Szülőföldem, e hely, mi más is lehet,Kisváros, nekem világok világa, Sóvárgó lelkem töprengő vágyálma. Évezrednek tűnik, hogy én elmentem, határához vonatom ha közeleg,Itthon vagy, lelkem remegve kiáltja:Nézd, mivé lett gyermekkorod világa! Keresem a Rákóczi fát , nem lelem.A fát,mit megölelt,aki erre ment.Nem kell már hogy szorítsa a vaspántja,Mély álmában őt már senki nem bántja. Átalakult rendesen a Szent negyed, Emlékeim mindenfelé keresem.Közepén a templom kapu kitárva,Gótikus barokk a csodás oltára. Iskolámnak megváltozott a neve, Rákóczi gimi az örökre nekem.Sok-sok híres nevezetes tanárral. Megalapozták utam a világra. Szerelmemmel bolyongtunk mi kettesben,Titkunkat az iskolakert megleste,Tudósok és írók, költők szobrávalMegbújtunk a lombok csendes zugában. Bodrog hídján könyökölök csendesen,Gyerekkorom emlékeit keresve.Tekintetem elréved most a várra, Milyen büszkén tekint le a világra. Büszke vagyok most már az új nevemre:Hogy én is Pataki diák lehettem Coménius nekünk szívét kitártaMennyi elmét pallérozott tudása! Ott van a városon Makovecz keze Eltörli örökre az emlékeket Szomorú szemem egyre csak azt várjavisszaköszön a régi Patak rája.MeszarosneMaya 2019. szeptember 30. 08:54
Bodrog parti fák
Ó, ti fák, ti vén,öreg Bodrog parti fák!
Némán őrzitek folyónk mindkét oldalát.Mily régen hullattok földre leveleket,Terítve lombotokkal puhává partját. Hány szerelmest láttatok Bodrog parti fák,A titkukat őrizve nyári éjszakán!Megcibálta kóbor szél, és a sok vihar,Törzseteket hajlítva gyötörve a fát. Álltok még, s állni fogtok Bodrog parti fák,Ősidőktől vigyázva a csend nyugalmát.Míg a folyó szépen ballag az ő útján,Vigyázzátok emberek a fák nyugalmát!MeszarosneMaya 2019. szeptember 20. 20:48
Vadlúd lesen
Vadlúd lesen
Imádom,ha eljön az indián nyárÉs kivárom, míg a nap magason jár,Kiülök a teraszra a kertemben,Szememet a kéklő égre emelem. Egyszerre az égen hangot neszelek én:Hosszú nyakú ludaknak fekete reptét.Ha jön a tenger hívó szele, zúgón Átrepülnek ők a horizonton. Mint bús zarándokok gyöngysorként úsznakAz égbolton hosszú V alakot húznak.Olvastam valahol, jutott most eszembeMűködik a vadludaknál a csapat szelleme. Ösztönösen e furcsa alakot vették fel ,A felhajtó erőt használva ki ezzel.Megérezték ők a csapatban az erő ,Előtte repülőt erősíti az őt követő. Vezérük elfárad, a hosszú szár a pihenő, Az élről hátra jön ő, s gyűjt magának új erőt.Onnan biztatja ő is gágogva a csapatot,Ezzel fejezve ki a közös célt,s akaratot. Ha egyikük az iramot nem bírja s beteg lesz,Két társa lekíséri , és kérleli, ébredezz!Akkor együtt szárnyra kelnek, újakat keresnek,Kikkel együtt V alakban repülnek a tengerhez. Oly csodás e nagy csapat, érzik merre visz az út,Tudják, hová jutnak feltartóztathatatlanul.Összefognak, nem úgy, mint a sok oktondi ember,Ismeretlen az önzés, hát elérik a tengert!MeszarosneMaya 2019. szeptember 16. 09:05
Négy évszak
Tavaszodik
Kitárom ablakom derengő hajnalonsok kedves madár búg, csicsereg úgy hallom.Az éj tovaröppen,harmat ül mindenen,Távol a fákon túl a tavasz megjelen.
Felébred a szél is, inkább csak szellő még,felém hozza a tó izgató melegét.
Kertemben az ibolya már illatozik,az orgona bokrok rügye kipattogzik.
Fenyőfáim lombján jól eldugva mélyenhallom a madarak otthont leltek éppen.
Kiugrom az ágyból, kimegyek a kertbe,élvezni akarom, hogy éled a reggel.
Szeretnék, mint madaraim ágról ágra szállni,boldogan, mint ők galyakon hintázni.
Feltölteni tüdőmet a hűvös levegővel,hogy azután az egész nap meleg legyen tőle.Itt a nyárItt vagy hát te tündöklő fényű nyár!Elűzted a didergő kemény fagyokat . A szellős márciusból kipattanvaTrópusi meleget hoztál.
Itt van újra a csicsergő fecskepár! Szorgoskodnak, készül a fecske palota .A kicsik hamarosan előbújnakSzüleik repdesnek hozzá.Itt a nyár!
Itt van hát a perzselő meleg nyár!Élvezik a fiúk és lányok boldogan .A felhők bárányokká tornyosulnak, Szelet maguk elé tolván.
Itt van már a tikkasztó forró nyár!Leengedem redőnyömet mindenhol hát .Szobám jégveremmé varázsolva,Az ágyra fekszem lomhán.
Itt van a bágyasztó, tomboló nyár!Élvezem a Nap melegét fulladozva.Tavak, folyók csendben párolognak,Az eget lesem tompán.
Itt van a viharos, mennydörgős nyár! Most fönn villámok cikkáznak csapkodva,Megnyílik az ég kapuja lassan,Esőt, és jeget hozván.
Közelg az ősz
Hull a fáról a gesztenye,Vége hát a nyárnak,Szeptemberben a gyerekekIskolába járnak.
Nagyon várják az év nyitást,Barátait inkább,Sok sok élmény volt a nyáron,Tovább adnák mindjárt.
Elsárgult a kertünk is már,Hullanak az almák,Reggelente kis dér is van,Az ablakon párák.
Egyenlő az éj a nappal,Korábban van este.Beköszöntött az október,Sokan szüretelnek.
Melenget még utoljára Vénasszonyok nyara,Ám november dideregveFogát megmutatja.
Hideg szele csavargatja, Döngeti a fákat,A szakadó jeges esőMost mindent eláztat.
Jobb ilyenkor melegedniBenn a kis szobámbanEgy jó könyvvel és zenévelBebújni az ágyba.
Eljött a tél
Mi az a nagy csönd, mi odakinn borong?Hisz nem olyan rég a vigasság dalolt!Oh, hogy elmúlt az esztendő,Decemberrel a tél megjött.
Korán leszáll most a nesztelen alkony , A kémények ontják a füst szalagot.Csendesen hull, esik a hó,Készülödik a télapó.
Gyerek sereg vígan a térre rohan,Előkerül szánkó, sznóbord , korcsolya,Az emberek egyre másra,Indulnak a hó kotrásra..
MeszarosneMaya 2019. szeptember 14. 09:11
Hajóval a Bodrogon
Hatalmasat sétáltunk a vár udvarában,Körbejártuk Patakot,Ez volt szívem vágya.
Kivettünk egy csónakot egy rövid túrára,Egy órán át ringatottOly lágyan, mint ágyban.
Két lányom, unokáim,hugom,és a lánya,Együtt volt a családom,És két drágaságom.
Nem figyelt fel senki sem az idő múlásra,Jól éreztük magunkat,Ringatott a folyó.
Tokaj felé, és vissza, vitt minket sodrásaAzon törtem agyamat:,Honnan jött a Bodrog?
Pestre érve könyvtárban leltem a titkára,Megcsinálta önmagát,Onnan lett a Bodrog!
Topoly vizét Ondava elhozta magával,Nagyobb lett az ereje, Indult az útjára.
Latorca az Ung vizét szívta föl magába,Úgy indult el Zemplénből Találkozójára.
Egyesült az Ondava fenn a LatorcávalNászukból lett a Bodrog, Nincs saját forrása.
A Hegyalján végigfolyva siet le Tokajba,Tárt karokkal várja ottA Szőke Tisza árja.
Boldogok már a folyók, mert őket valahára,Ölelő karjába mostA nagy óceán zárja.