A fa és a vihar

A nyár végi napok viharokkal járnak.
Felhők gomolyogva fejünk fölé szállnak.
Fütyül a szél, borzolja a lombos fákat,
Sötét lesz az égbolt dermeszti a tájat.

A kert végében áll egy szép sudár nyárfa,
Áll elszántan, s büszkén a viharos nyárban.
Zuhog már az eső,zúg, ömlik az árja,
Próbálja erejét és mindent eláztat.

Száz karjával a szél hiába cibálta
A nyárfa gyökerét a mély földbe vájta.
Elszántan, erősen menekült lefelé,
Mutatta a szélnek hatalmas erejét.

A szél most csendesül, a vihar is elül,
Szivárvány kibontja színeit ott felül,
Hatalmas boltívet dob fel az égboltra,
Mosolyt csal legott az ámuló arcokra.