A fa és a vihar

MeszarosneMaya•  2021. május 6. 16:29  •  olvasva: 25



A nyár végi napok viharokkal járnak.
Felhők gomolyogva fejünk fölé szállnak.
Fütyül a szél, borzolja a lombos fákat,
Sötét lesz az égbolt dermeszti a tájat.




A kert végében áll egy szép sudár nyárfa,
Áll elszántan, s büszkén a viharos nyárban.
Zuhog már az eső,zúg, ömlik az árja,
Próbálja erejét és mindent eláztat.




Száz karjával a szél hiába cibálta
A nyárfa gyökerét a mély földbe vájta.
Elszántan, erősen menekült lefelé,
Mutatta a szélnek hatalmas erejét.




A szél most csendesül, a vihar is elül,
Szivárvány kibontja színeit ott felül,
Hatalmas boltívet dob fel az égboltra,
Mosolyt csal legott az ámuló arcokra.


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

MeszarosneMaya2021. május 7. 21:05

@SzaipIstvanne: Köszönöm szépen

SzaipIstvanne2021. május 7. 14:54

Remek, láttató versed tetszéssel olvastam.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom