Kinézve ablakon épp a hídra láttam,Hajnalonként szemem a vén folyót járta.Ilyenkor a napok átnyúltak a múltba,Fájtak az emlékek bizony elég rútan.Midőn a múlt emlékével szembe néztem,Rájöttem, álomvirágok szirmát téptem.Szívem könnyáztatta lapjaira róttaSzépreményű édes szavait a holnap.
