Vers

"Az ó betűkre friss könnyűket ejtek,"
Miért, lett a sorsuk mostoha álszentek.
Hallgatnak, némán kaptak a forintra,
Bőséget hozott,telik most már pázsitra.

"Igy lassan vérzem el a tűnt igéken"
Hisz az ember: te is lád, olyan hiszékeny.
Verseit váltotta, nemrég aranyra,
Rá sem nézek többé a boldogtalanra.
 
Lád, "Csak vágyam kóborolhat szerteszét,"
Soha nem lesz ebből tevéled párbeszéd.
Jómagamnak itt könyvek gyöngyszemei.

Bár "A kopott könyvek ócska födelét"
Örömmel nyitom, mégis nagyon fájlalom,
Hiányát a versnek,s mondandójának.
 
József Attila:A betűk sivatagában
Írta: MariaHS