Vers

Almádi Róza

Ahogy közéjük ékelődött az ég,
nem riasztóan, csak természetesen
szólongatták hangosan egymást.
"Te hol vagy? Hallasz? Én itt vagyok..."
Szárnyaik között ez a légi kapocs,
s a látszólagos hangzavarban
mégis pontosan tudják, ki hol van...
A rövid, rikoltó hangok olyan
biztatón, megnyugtatóan
őszi ködben húztak el ma fölöttem.

Ők magasban voltak és sokan,
én messze lent, csöndben és magam,
de a felhőzajból kiszűrte a szél,
mert ami fontos, valahogy mindig ideér,
hogy tudjam épp merre kékül
és merre alkonyul,
hisz egy ideig én még itt maradok,
de ők csapatostul szállnak el, ki tudja merre?
Vajon látom-e, mikor a földre mind visszaszáll...

Nyomukban csak hűs csöndeső szitál
arcomra, szívemre...

• Titok
• Idő