VERS

Múlik a nyár
 vele az érzés, színes a játék,
akár a falevele, piros és bronz.
Ha valami jót egyszer is látnék,
elmondanám neked mi az ami vonz.
 
 Bíz' "nem érzem régen mámorod már,"
régen tova tűnt, talán még a nyáron.
Tovatűnt, mint a Szentjánosbogár,
Megkopott, fakó mint viseltes bársony.
 
"már megértem, mily meddő e játék"
Naponta játszani boldog szeretőt.
Elég volt, s leszek én a szemfedőd,
Zöld reménységhez illik a zafírkék.
 

"Ó Szerelem, azért én nem tagadlak
De egy tűnő árny többé nem zavar."
 Juhász Gyula: Idézet
Írta: Maria HS