Vagyok a Földnek egy illatos virága.

Kavicsos gondolat:
Sétáltam a bánatommal a
tónál bennem az indulat
szívemben fájtak még a szavak
könnynékül sirattam magam.

Megálltam egy pillanatra,
mit érezhet a kavics amíg
nagy ívvel esik a hideg
vízbe mennyi idő a gyatra
mozdulat, hogy kecses legyen
az érkezés a vízszőnyegen.

Bántott a fájó gondolat
lelkemben szomorú hegedű
ismételte a szavakat
kezemben a kőerezetű
kavics, és egy mozdulattal
játszani kezdtem áhítattal.

Kavicsnak gondoltam fájó
szavakat egyenként dobáltam
amíg a vízbe csobbant" jó"
meg is gondoltam, és feledtem
közben azt is megértettem,
hogy a kavics nem bánja örül
ha vízbe dobják csodáltam
lecserélte a partot vízre.

Mint én a bús hegedűszót
A csobbanás lágy zenéjére.