Szonettverseny

Bizony
Egykor én szerelemre születtem,
az elmélet az oviban megbukott.
Hajamat tépték megérdemeltem,
Hiszen mindent mi kacat én eldobok.
 
Nincs időm már sokat pepecselnem,
S létem, hogy mindig- mindenhol önmagam
Éljen így kelet felcseperednem,
Ezért nem lettem én soha sorstalan.
 
Tudod engem sok minden érdekel,
Szavad szóljon szépen s mindig igazul.
S biz nem érdekel ki és mit gondol.
 
Ha társam vagy s mással szeretkezel,
Nem nyújtom neked a kezem vigaszul.
Hisz a cselekedet érzést rombol