Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Szonettverseny
Maria_HS• 2020. január 24. 14:11 • olvasva: 144
Szavaid
A mondatod rejtett gyűrűiben,
Néha a mondandó alig parázslik.
Pedig szépen zölddel már a pázsit,
Lehetne ihlet és néhány sejtelem.
Ami egyszer elhitetné velem,
Hogy telve van a szíved roskadásig.
Mert hallgatásod unalmas s ásít,
A megértés ideje nem végtelen.
Emlékemből egy szó visszapattan,
Valami sejtelmes, mámor pohara.
A fejemben alkohol mámora.
Fáj ez a pillanat, mozdulatlan
Emlék, színes levelek, őszi kertek.
Már tavasz van s a valóság dermedt.
Törölt tag2020. január 25. 08:08
Törölt hozzászólás.
Rozella2020. január 24. 20:57
Jó ihletet adott neked is... Tetszett!
Mersinho2020. január 24. 20:36
"Ami egyszer elhitetné velem,
Hogy telve van a szíved roskadásig.
Mert hallgatásod unalmas s ásít,
A megértés ideje nem végtelen."
Néha tényleg így érzünk, de aztán valamikor rájövünk később, hogy még is csak jó volt úgy, ahogyan volt......
Mikijozsa2020. január 24. 15:33
jó lett