Gondolatod

Eső s villámlás, dörög az ég,
Talán takarít a természet.
Leakarja mosni a cserjét,
Ami, most átöltözik éppen.
 
Eső s villámlás, dörög az ég,
Takarítom az emlékedet.
Feledem a nyárnak éjjelét,
S merülök a csalfa színekben.
 
Eső s villámlás, dörög az ég,
Utolsó rózsaszál a sárban.
Mellette egy összetépett kép,
Mosolya, még itt lakik nálam.
 
Eső s villámlás, dörög az ég,

Látod, zivatar csendesedik

Szivárványnak színe, most az ék'

A parázs izzik még, vagy alszik.