Mandolin blogja

PIHENNI

Szempillámat arcomhoz ragasztom.
Fáradt vagyok.
Pihenni, pihenni, pihenni,
bújni, bújni, bújni,
Takaró alá, belé, mélyre, le.
Felszippantani az álomporokat,
s messze tűnni az álomvilág felé –
elaludni…
(Deák Mónika)

TITKAIM

Titkaim sarkában megbújnak a vágyak.
Ne akard megtudni minden vallomásom!
Belőlem egy darabot magamban tartok,
nem adom ki minden kétes állomáson.

Ha válladra raknám súlyos köveimet,
mélybe húzna hamar a sötét iszonyat,
s menekülnél futva, ijedt szorongással, 
míg le nem koptatod minden titkomat.

Ha mégis elmondanék minden kis morzsát,
felelőtlen nyitnám ki Pandora szörnyét,
dobozom mélyéből föltörne a kínom,
és ismét szétzúznám reményeim gyöngyét.

Titkaimat tehát csönd mélyébe rejtem,
s összehúzom rajta szorosan a zárat.
Vágyaim hulljanak lassú könnyeimmel,
maradjon rejtve az álomtalan bánat.
(2012. április 18.)
(Deák Mónika)