Mandolin blogja
PÁRAHANG
Deák Mónika: Párahang
Opáltenger fákat rajzol -lélektelen műremek,könnyet borít elevenre,ágak között csönd remeg.
Szürke reggel párahangommindörökre ködbe vész,belepusztul múlt a mába,száz darabra zúzva szét.
Gyöngyök hullnak kottalapra,szétgurulnak zajtalan,törölt kulcsok üvöltenek,s belehalnak hangtalan.
(2014. február 21.)
Parázs
Deák Mónika: Parázs
Bíborcsatát játszok veled, ha kéred,
mámorgyöngyökből fűzök óraláncot,
s ha kerge tik-tak-ok ritmus ketyegnek,
lobbantunk rájuk ringó szalmatáncot.
Parázsba fújlak vad szélben, ha kéred,
felperzselve ósdi tabu-perceket,
megszelídítem válladon a hajnalt,
s karodban végre csonkig éghetek.
(2014. február 5.)
Hófehér
Deák Mónika: Hófehér
Amikor megszólalnak a lélekharangok,
s lábnyomát veszti a hótiszta lepel,
néma keretbe szórt harsona dalom
nem repeszt, s már a tükör sem felel,
...akkor jó leszek majd, akkor szelíd leszek.
Amikor égő lábamról lehull a muszáj,
békét hagyva a végső célkereszten,
s vágyruhám sebéből mosolyom gyógyul,
reményét hinti néhány könnyszeletben,
...akkor jó leszek majd, akkor szelíd leszek.
Amikor nem kísért többé a közöny bókja,
és nem fojtogatja torkomat parázs,
szívem szabadon, görcseit ledobva
továbbengedi a kínzó akarást,
...akkor jó leszek majd, akkor szelíd leszek.
Ha majd puha párnámra szelídül a világ,
szélnek eresztve súlyos kötelékét,
s utolsót dobbanva világra hagyja
mindent bocsájtó tiszta ölelését,
...akkor jó leszek majd, akkor szelíd leszek.
Nincsre ébred egyszer a szertefoszlott idő,
s ha simult homlokomra rápihen a csönd,
hagyva, hogy tisztán jó legyen a semmi,
s a fény, a tiszta lét már névtelen köszönt,
...én jó leszek akkor, csak súlytalan leszek,
már szelíden szálló hófehér leszek.
(2014.01. 30.)
Szülinapi köszöntő
Deák Mónika: Szülinapi köszöntő
Kortalan úton bölcsülnek a mosolyra érett rímsorok,
beleülünk az időtlenbe, s megérünk, mint a jó borok.
„Klikkeljünk” hát e szép világra egy-két fricska dallamot,
S danoljuk el, hogy: Egészséget, s boldog születésnapot!
Örvény
Deák Mónika: Örvény
ÖRVÉNY
Vannak napok, mikor földre ránt a minden,
torokkeserűkből, ízek viharából
menekülni kéne, ledobni bilincsem,
erőt meríteni új út vigaszából.
Nem tudom még, vajon meddig bír a törvény,
falsápadt rigmusaim meddig vezetnek,
lábaim gyengülők, alattam az örvény,
hullámküzdelmeim végleg betemetnek.
(2014. január 9.)