Mandolin blogja

Deák Mónika: Törvényeid között

Új törvényeket

vetettél földedbe, s hervadt

paragrafusaid között bűnöző lettél.

Menekülnél, de sehova sem jutsz, s zörgő

vas-lépteid a föld felé húznak.

Kerted szélén hieroglifák állják utad, a még

ősanyáid ültette ösztöneiddel.

Nem így akartad, de már így alakult.

Védekeznél, s fémrudakon szívod fekete földedből

a mérget. Kerted közepébe menekülsz, s

kicsorbult pengéddel még csapkodsz néhányat,

aztán elterülsz.

Ne hadakozz! Hagyd, hogy a burjánzó

hieroglifák befussák szentnek hitt

földed, s irtsd ki, ó irtsd ki

a bűnös paragrafusokat!

(1996.)

Deák Mónika: Köszöntjük Utasainkat!

Zakatol a busz, mint traktor az úton, 

rázza a fejben a reggeli kómát.

Hering a járat, kényelem a csúcson - 

de ki kell bírni ezt az erőpróbát.

Szeretés van, és ha jól összebújunk,

ha elájulnál, majd megtart a tömeg.

Jó ez a rendszer, bár levegő nincsen,

fejünk fölött még üdvözöl a szöveg.

Helyjegy a lépcsőn, felemel az érzés,

nyílik az ajtó, kipotyog a gyerek;

lábak a lábon, és kezek a kézen,

összeszűkülnek a személyi terek.

Döcög a járgány, csak izzad az ember,

terel az elme, hát nézed a tájat.

Lehunyom szemem, csak Gémeset látok, 

Fekete földön meg a névtáblákat. 

Horpad a világ, csak nyomja a helyzet,

de örülj a létnek, vesd el a panaszt!

Könnyebb már nem lesz, hát hiába morogsz,

zárt ajtók mögött túl sok a ... tehetetlen ember.

Deák Mónika: Életérzés

Deák Mónika: Tavasz

Napba álmodom összegyűrt magam,

sugár-nedűből szürcsöl az arcom. 

Mennyire finom! Lazultan ringok,

s tenyerem is a csodába tartom.

Csak szendereg, még éppen ébredő,

de már zöld szívet villant a tavasz.

Még csak február, de kit érdekel?

Ilyen hibára nem lehet panasz.

Megsimogat, majd homlokon csókol,

s mint csábult virág, beleszédülök.

Könnyedén érint, hajamba fésül,

s ragyogó karjában megszelídülök.
(2014. február 26.)

Deák Mónika: Verem