Mandolin blogja

Deák Mónika: Hófehér

Amikor megszólalnak a lélekharangok,
s lábnyomát veszti a hótiszta lepel,
néma keretbe szórt harsona dalom
nem repeszt, s már a tükör sem felel,

     ...akkor jó leszek majd, akkor szelíd leszek.

Amikor égő lábamról lehull a muszáj,
békét hagyva a végső célkereszten,
s vágyruhám sebéből mosolyom gyógyul,
reményét hinti néhány könnyszeletben,

      ...akkor jó leszek majd, akkor szelíd leszek.

Amikor nem kísért többé a közöny bókja,
és nem fojtogatja torkomat parázs,
szívem szabadon, görcseit ledobva
továbbengedi a kínzó akarást,

      ...akkor jó leszek majd, akkor szelíd leszek.

Ha majd puha párnámra szelídül a világ,
szélnek eresztve súlyos kötelékét,
s utolsót dobbanva világra hagyja
mindent bocsájtó tiszta ölelését,

      ...akkor jó leszek majd, akkor szelíd leszek.

Nincsre ébred egyszer a szertefoszlott idő,
s ha simult homlokomra rápihen a csönd,
hagyva, hogy tisztán jó legyen a semmi,
s a fény, a tiszta lét már névtelen köszönt,

Deák Mónika: Örvény

 ÖRVÉNY

Vannak napok, mikor földre ránt a minden,

torokkeserűkből, ízek viharából

menekülni kéne, ledobni bilincsem,

erőt meríteni új út vigaszából.

Nem tudom még, vajon meddig bír a törvény,

falsápadt rigmusaim meddig vezetnek,

lábaim gyengülők, alattam az örvény,

hullámküzdelmeim végleg betemetnek.

(2014. január 9.)

ÁLLAPOT

Színfalakról visszacsorgó
álmos-arcú fájdalom
bennem éled harcra készen,
tudni kéne váltanom.

Út porában, ég szemében
nem találom hol marad,
boldog órák, szép remények -
tőlem ez mind elszalad.

Néha hogyha megpihenve
szakadt gúnyám ledobom,
múlt-zsebének néhány kedves
emlék-gyöngyét kilopom.
(2012. 05. 16.)