Mandolin blogja

Deák Mónika: Köszöntjük Utasainkat!

Zakatol a busz, mint traktor az úton, 

rázza a fejben a reggeli kómát.

Hering a járat, kényelem a csúcson - 

de ki kell bírni ezt az erőpróbát.

Szeretés van, és ha jól összebújunk,

ha elájulnál, majd megtart a tömeg.

Jó ez a rendszer, bár levegő nincsen,

fejünk fölött még üdvözöl a szöveg.

Helyjegy a lépcsőn, felemel az érzés,

nyílik az ajtó, kipotyog a gyerek;

lábak a lábon, és kezek a kézen,

összeszűkülnek a személyi terek.

Döcög a járgány, csak izzad az ember,

terel az elme, hát nézed a tájat.

Lehunyom szemem, csak Gémeset látok, 

Fekete földön meg a névtáblákat. 

Horpad a világ, csak nyomja a helyzet,

de örülj a létnek, vesd el a panaszt!

Könnyebb már nem lesz, hát hiába morogsz,

zárt ajtók mögött túl sok a ... tehetetlen ember.

Deák Mónika: Nyelvújító kukaduma
(Mizu... Mizé... Mi van?) 

Helló! Mizu? Kapcsi, szemcsi...
s egyéb bárgyú szóelem,
túlgerjesztett plázacicák -
agyuk helyén pótelem.

Tizencenti neonsarok, 
IQ érték növelés,
mellbedobás teljes gőzzel,
atombombás bevetés.

Pótalkatrész, pótkerekek,
póthaja a szemembe,
hátradobja, illegeti,
bicska nyílik zsebembe.

Műszempilla, műköröm
és két kilónyi vakolat,
illatfelhő - 20 méterről 
hirdeti a szagukat.

Shoppingolás este 6-ig -
lételem az új ruci,
szolárium, sminkparádé -
kifizeti apuci. 

Helló! Mizu? Köszke, puszka! -
macska-effekt értelem...
Agyzsibbasztó kukaduma -
fejlődni már képtelen.

Lemerül a minikutya,
könyörög a világra,
hátha lesz ki megmenti, 
és lecseréli libára.