Mamamaci 40 blogja

Okos tekintetű, kedves arcú kisfiú lépett a boltba. Elvett egy kosarat s elindult a sorok között, kicsit megállt az édességeknél, vágyakozó arccal nézte a sok finomságot. Tudta, nem szabad elvenni semmit, nem csokiért küldték. Ösztönös mozdulattal a zsebéhez kapott, más észre sem vette volna. A gyermek nem sejtette, mekkora égbekiáltó bűnt követett el.
Leemelt egy üdítőt, beletette a kosárba, s elindult a pénztár felé. Fizetett, s lépett volna tovább....amikor elképesztő dolog történt. A pénztárosnő rászólt mutassa meg, mi van a zsebében, a kisfiú szót fogadott, s előhúzott két tárgyat, amely egyáltalán nem látszott édességnek. A hölgy meghökkent, de hogy aznapra legyen sikerélménye is, megjegyezte, a kisfiú ne nyúlkáljon a zsebe felé míg az édességes sornál van, mert ő azt hi-szi, hogy el akar tenni valamit.
Majd mikor a porig alázott gyerek távozott, felsőbbsége vélt tudatában először velem villant össze a tekintete, majd a másik pénztáros felé küldött cinkos mosolyt, aki aznap nem dolgozott csak bejött vásárolni.

Erre nem pénzben váltunk jegyet,
helyünket először megveszik nekünk,
aztán hosszú ideig mi
fizetjük az árát,
majd mi is vásárolunk másoknak,
s esetleg kapunk kedvezményt,
hogy nekik kevesebb lesz,
és nem olyan mély a hullámvölgy:)

Nem volt egyetlen pókerarc sem,
a szögletes asztal körül,
bár a szülinapi torta
tökéletes pókerasztalt
s kellékeket formált.

Szokásos kedves hangulat,
a leendő rokon szülei
kicsit riadtak,
szó mi szó,
mi szűk családi körben is,
sokan vagyunk.

Meghatott pillanatok,
fáradhatatlanul készülnek a képek,
egyszerre sok ember,
jó helyen együtt,
itt élnek a mosolyok, álmok, remények.

Pillanatnyi csend a hír hallatán,
sóhaj sem semmi, törékeny a perc,
más lesz ez a karácsony,
eljegyzés lesz majd,
egy pár önálló új életre kel.

Indulnak sorban, jönnek s mennek,
telik az idő, változik a kép,
de nincs mit tenni, ez az élet,
kézenfogva múlt-jelen a jövőbe lép.

Mi több időt kaptunk,
hisz Ildi a legfiatalabb,
de így sem maradunk ki semmiből,
szeretetteljes szívvel az ember,
más örömének ugyanúgy örül.

Ülhet gyilkos méreg a szavakban,
süthet a tekintet, majdnem éget,
s lehetnek mondatok, melyek
két embert napokig emészthetnek.

ÁM

az az apró gyémánt akkor is ott van,
néha el s néha előbújik,
de aznap óta akkor is ott ragyog.

Delelőre jár az idő,
17 év és másfél óra,
s az életem nem elég köszönni,
hogy az anyja vagyok!

Ildi nagyon sok boldog születésnapot!

Nem marad büntetlenül
a bántó szó,
éreztem, még ennyi
év után is forr a harag.
Átlátszó mosoly mögött
gonoszság lakozik,
a száj önigazol,
és sajnos a lélek is igaztalan.

Tudom, lélekben s szívvel
hogy nem úgy volt,
de a "megítélt"
már nem védekezhet,
csendben ültem,
könnyekkel lelkemben
a szeretetem megvédett,
s belül magam előtt
láttam az egészet.

Hiába ostoroznak valakit,
hogy itt térdig járt a bűnben,
gyarló volt, csak élte az életét,
ott ahol ő van
csak dicsérik nemes lelkét,
ám aki mondta,
sanyarú a sorsa,
ha még most is
a gonoszság a lényeg,
nem szólok semmit,
csak csendben
békességet kívánnék szegénynek.