Mamamaci 40 blogja

Játszani hív a képzelet

üres még a két kezem,

horoszkóp megcsalt,

a telihold mégis adott

varázslatot.

Vad álmok mutatják lelkemet?

Én aludtam, nyugodtan, békén

mint a gyermekek.

Szárnysuhogás, angyalok hívnak,

övék most gondolatom,

ne legyen bennem

tegnap-ma-holnap,

hagyjam sodorjon a mesemaraton.

Amikor véget ért A nagy könyv kampány, nagyon sajnáltam, hogy nem az Abigél lett az első, és most egy pillanatnyi csend itt Garas Dezső emlékére is, hiszen Kőnig tanár úr alakítása maga a tökéletesség, megismételhetetlen, mellette még Básti Lajosé a másik ami számomra mindig csodálatra méltó, akárhányszor is nézem a filmet. De összességében nagy-nagy kedvencem a könyv is és a film is.

Ám itt most másról szeretnék elmélkedni, tegnap befejeztem a Születésnap c, regény olvasását. Van benne egy gondolat, ami kamaszként is ott motoszkált a fejemben, s bevallom őszintén, hogy lélek-szakadékaimban is eszembe jutott sokszor, s adott erőt az úthoz tovább. 

Igaz nagyon is, hogy ha jó az a házasság, vagy kapcsolat, akkor az egy egész, és kinek-kinek a fele jut jóból, rosszból. "Mindennek a fele", és amúgy maga az érzés is, visszagondolva a könyvben a cselekményre ahol ez elhangzik, hogy amit a másikért teszek, azt valójában magamért is, és kettőnkért is. Vállaltam akkor, és mindegy hogy hány éve, vinnem kell, cipelnem, és azt hiszem, hogy akkor már talán több mint a szeretet, a szerelem, maga az összetartozás, hogy igen ő a másik "felem". 

Régen nagyon szerettem őket,

bár gyűjteményem nem volt.

Ha én készítenék itt egyet,

nem olyan lenne mint a szokásos.

Alkonyi pillanat, hajnali gondolat,

napfény villanna, virágok, fák hada.

Szentimentális medve vagyok,

ha arra járok, "lekopogom a fán"

ahol akkor álltam ünnep-fehérben.

Babona, nosztalgia nem tudom.

S lenne egy másik lap is,

onnan ahol ma jártam, s lelkemet

fürdettem a természet csodájában,

Üdvözlet a Csepel sziget csücskéből!:)))

Valami brummos dolgot, lélekmelegítőt ebben a lélekhidegben. Amerre nézek mindenhol csak a gond és a baj, de örökké ezzel sem lehet foglalkozni. Nem hogy nem lehet, nem is szabad. Tegnap tojástúrám közepette a könyvtárban voltam, s kikölcsönöztem két könyvet.

A jó tanárok sok igazságot mondanak, ha nem csak a fülével figyel az ember, hanem a lelkével is, tisztán emlékszem, a középiskolai tornatanárnőnk egyszer azt mondta, hogy felnőtt fejjel érdemes néhány régi kedvencet újra elolvasni, és felidézni mit mondott nekem akkor a könyv, és mit mond most. Igaza volt!

Az egyik könyv, pöttyös. Szabó Magda: Születésnap c. regénye, Istenem mennyire más volt kamaszként olvasni, s kicsit azonosulni Borival, és mennyivel más most anyaként olvasni, most már "hozzáérezni" magamat is. Szeretem már nagyon régóta, de az igazi mondanivalót még csak most sikerül kibontogatnom. Mondom én, hogy a könyvekhez is fel kell nőni:)

A másik könyv, az sem ismeretlen egyáltalán:))) Fekete István: Téli berek c. regénye, ami ugye a Tüskevár folytatása. Már régen olvastam, most újra felidézem az emlékeket.

Vissza kell vinnem egy könyvet majd, Voltaire: Candide c. műve van kint Ildinek, Ez a könyv nekem nem szólalt meg, akkor sem amikor én tanultam róla, s most sem. Viszont tetszett, hogy Tünde nem "kiveséztette" az osztállyal, csak a véleményüket kérdezte róla.

Nagyon fontos az olvasás, az ember a sorok között megtalálhatja magát, de általuk változhat is. 

Megállok, s le is ülök, de eldöntöttem,

az idén nem zár-szám-adok,

ez egy elég jó év volt, (mihez képest!)

hadd legyen ilyen a következő is.

Félig fényben, félig ködben állok,

új utat látok, szélesebb, fényesebb,

láb nem taposta - kényelmesebb.

Merre visz, nem tudom, talán csak sejtem,

de múlik már a szorongás, félelem bennem.

Ha ez van adva, hát ez van adva,

cserélni nem lehet, de ehhez kaptam erőt,

erőt s életet. 

Új úthoz új bunda, cserélek...nem forgatok!

A régi már nem bírja az új mát, s az új holnapot!

Hitem, szeretetem, reményem jön velem.

Múltammal szakadás, jövőm még nem fontos,

de a jelenem kezemben erősen tartom,

S IGEN ÉN IS A FÉNYHEZ CSATLAKOZOM!

(Schilling Péter számmisztikus gondolata nyomán)

Még egy kedves brumm-brumm a végére,

s legyen mindenkinek BÉKÉS BOLDOG ÚJÉVE!