Vigasztalan 15

Fájós augusztus, könnyező szeptember,
családból sietve köszönt el sok szerettünk,
kiket nagyon hiányolunk, és sosem felejtünk.
Torta és fakereszt, lelkünk komoly terhe,
ünnep lenne holnap, hétfő a fájdalom ideje.

Anyám édesanyja szerette a gyöngyvirágot,
elhervadt, nem tudjuk csokorba szedni,
sírjára tenni, maradnak a szavak,
léleksebeket gyógyítani, amennyire lehet,
maradtak kérdések mikre sosem lesz felelet.

Tőlünk messze a temető,
én holnap a sápadt holdvilággal üzenek,
drága nagymamám
a Jóisten nyugosztalja szeretett lelkét,
tizenöt éve ment el közülünk
csendben őrizzük emlékét.