Vasárnapi reggeli brummológ

Na szép, most aztán megnézhetem magam:)
színesben a fészen, és magamba zárhatom
azt a boldog-bolond pillanatot ami látok a szememben,
sajnos nem tudok még
az ezek szerint
sugárzó magamhoz felnőni itt bent,
de hiszem hogy barátsággal és hittel
fog sikerülni.

Hamarosan már, hiszen szűk a bunda,
s tágítani csak úgy lehet ha belülről
kidobálom a terheket,
s a folyamatosan érkező jónak
nyitok csak ajtót, és teret.

Ha jól érzem, magam cáfolok rá
a tudományra, pedig nem szedek
semmiféle gyógyterméket,
hálám annak az ismerősömnek
ki megosztotta, hogy bajomra
hatása lehet a citromos víznek,
ez a barátságok és a hitem,
most kezdik megkönnyíteni életem.

Lassú folyamat lesz,
hosszú-hosszú az alagút,
de nagyon halványan látom a fényt,
ritkul a sötétség,
és talán valóra válik álmom,
hogy a betegségem
nem kolonc lesz egyszer,
csak puszta élet-tény.

S ahogy párom mindig mondja,
a jóban is van pici rossz,
és a rosszban pici jó is,
lássuk ha levonom a fájdalmat,
gondot, mi marad
lelkembe építem azt is!:)