Vasárnapi mese

Írtam annyi szürkét a héten,
legalább a vége legyen üde,
mindegyikünknek szüksége van,
egy kis lélekderűre.

Volt két szabad órám,
sajnos a történelem
szigorúan ismétli magát,
otthonról menekülve
lelkem nyomorára vettem,
egy rossz indigóval másolt,
mégis erős tintával írt apát.
 
Kettecskén ha a nénivel
maradunk itthon, a délutáni
szundimnak viszlát,
de bármit teszek, direkt kér
valamit, ha sokáig nem lát.

Mindegy, próbálkoztam, csak egyszer zavart be,
kozmetikát nyitottam itthon, mobil-zöldben,
volt itt frizura igazítás, lakáscsere, frissítő fürdő,
minden mi a kedves vendég ki nem mondott
kívánsága, nem papírra vetettem, hanem lélek listára.
Imádom a virágokat, velük tudok igazán
csendembe csendet lopni, egyik kedvenc
lélekgyógyulásom, soha nem fogom megunni.

Ingyen a munka, s mégis nagy a bér,
mosolyog a lakás, nem kár az időért,
végül az a tiszta illat, mi megmaradt
az aloe verán s az elevenszülőn,
a vízcseppes levelek, s  a föld üdéje
hagyott bennem napokra tartós
emlék-nyomokat.