Vasárnapi élet mese!

avagy a tojás, a könyv, a dédunoka képe, és egy hangulatos félóra, délelőtt:)


Az utcában, lejjebb, lakik egy igen aranyos néni. Párom sok jót mesélt a férjéről, és arról az időről amikor még ő volt a buszsofőr Tasson. Sárika nénivel ritkán találkozhatom csak, de akkor néhány kedves-szeretetteljes mondatot váltunk egymással. Néhány hete, ő valahonnan érkezett haza én indultam...rázta a botját, és kedves hangját így hozta a szél - "Ne félj, nem fenyegetlek, csak így tudok integetni":)

Pénteken a vásáron láttam újra, gyakori a mozgóárús a piactéren, arra vettem utam egy kisebb-mini bevásárlásra. Jött a néni a barátnőjével, s mint a süket beszél a nagyothallóval...ő tudva, lesz idén két könyv ismét egy-egy versemmel...az egyik már meg is van, rákérdezett, én azt hittem, hogy ő a tojás árát tudakolja, és ő meglepődött a harminc forinton, én meg hogy csak egyet kért. Rákérdeztem, egy elég lesz, bizonykodott.
Ezek után, ma reggel annak rendje-módja szerint elvittem neki a tojást, jót nevettünk a félreértésen, kicsit beszélgettünk és eldicsekedett a "dédi" képével. Mindig is mondtam, hogy a jó beszélgetésnek eszmei értéke van, és sosem kell hozzá forgatókönyv.