Tragikomédia

Lerágott csont, de mindig van téma amiről lehet SAJNOS írni!
Bevezetés, bent jártamkor a főorvosasszony azt kérte tőlem, ha megyek a kórházba befeküdni, vigyek magammal laborleletet. Egyszerű kérés, probléma semmi, látszólag! Én már akkor sejtettem, az itteniek éreztetni fogják velem a dolog súlyát.
Tárgyalás...mivel 1 hétnél nem lehet régebbi, s tudom a doktornőt kb. mikor lehet, s mikor nem lehet megtalálni, tegnap reggel egy életem egy halálom, elmentem a rendelőbe.
Fél 8 felé értem oda, úgy emlékeztem, ilyenkor már lehet intézgetni valamit. Tévedtem, jól értesültek közölték velem, 8-ig ki sem nyitják a kisablakot.
8 után előadtam a kérésem, tanácstalan arc, ráncolt homlok, a doktornővel me kell beszélni, hogy kérek beutalót. A vérnyomásom kezdett elindulni felfelé, közöltem 10 körül visszatérek. Késő már, 9-re kellene...
Jó, hazafelé elismételtem magamban a szódáskocsis szótár összes tartalmát, elvégeztem teendőimet, indultam vissza.
Doktornő fél 10-re, 9 helyett meg is érkezett. Előttem hat sorstárs várakozott, számoltam, legjobb esetben egy óra múlva végzek, hacsak nem esik be néhány időpontos beteg, akiket 10 órától vártak.
Meglepetésemre nemsokára az asszisztensnő elismételtette velem, mire is kell a beutaló, elmondta, hová s mikor menjek, én pedig nem mondtam, hogy ő hová:(( és már végeztem is...
Holnap reggel vérvétel, és hétfőn megint mehetek a rendelőbe az eredményért...
Még jó, hogy van humorom!