Thomasnak hívják vagy sem?:)

Nem tudhatom, és hiába is kérdezném, nem fog válaszolni. Azt hiszem, az az igen kreatív-csodalelkű ember nem sokat foglalkozott ezzel a mesével akkoriban, aki a háza elé álmodta mindennapi mosolyom tárgyát, mindjárt a szomszédos barkafák után. Helyes kis mozdony, három kocsival, sínen ahogy illik, már lassan éledező árvácskák az utasok. A "legpontosabb" és a legkörnyezetbarátabb alkotás amit mostanában láttam, mivelhogy akácfából van. 

Nagyon tetszik, hogy itt nincsenek, "kényszer" virágszigetek, csak hogy legyenek, és valakinek nagyon jó pénzért. Viszont vannak termetes facserepek pampafűvel, és azóta szerelmem, amióta megláttam, Dunapataj neve sövényből "kirakva", amit rendszeresen gondoznak is. 

Ha valamire nagyon rácsodálkozok, azt be tudom vonzani, gondoltam elégedett-fáradtan a költözés után, az történt ugyanis, hogy amikor Kiskunfélegyházáról jöttünk haza Ildivel egy felvételi beszélgetés után, a busz ablakából láttam meg a "kiírást", s jutott eszembe, hogy általános iskolai barátnőm rokona is itt lakott, és ő nagyon szeretett itt lenni.

Több évtized telt el, és most én is nagyon szeretek itt lenni! Főleg, hogy egyre többen köszönnek rám mosolyogva, a Postán magam miatt, amúgy meg azért, mert itt is működik a "fáma" én vagyok a CBA-s hentes felesége. 

Sőt, Ildi mesélte, a múltkor a Coop előtt két néni beszélgetett, az egyik kérdezte a másiktól Ildire mutatva, ez ki? A másik néni tudta kapásból és pontosan, hogy "a Szalai" új barátnője, mire a lányom elgondolkodva tette hozzá, igaz ő ismer Szalai nevű embert, de nem itt:)