Testvérek

Négyen vannak szép rendben,
nem ők tehetnek róla, hogy
mostanában cserél az idejük,
lila ibolya bújik elő
az enyhe novemberben,
és nyáron is volt már hideg idő.

De most félre a meteorológiával,
meghagyom másnak e feladatot,
én most a rendes időre gondolok.
Változik az idő, a világ
s változok én is,
nem biztos, hogy ma az vagyok
ki tegnap voltam,
s kíváncsian várom a holnapot.

Testvérekről írok négyen vannak,
mindegyik új, mindegyik más,
tavasz az első ő a megújulás,
nyár volt eddig egyedüli kedvenc
a csodaszép szerelem ideje,
de változom barát már az ősz is,
gyönyörű színeivel, csendjével,
a természet is lassan nyugovóra tér,
várj a pihenést a téli hótakarót,
minden titkát lassan felfedi,
elfáradt mint öreg vándor,
új útját most még feledheti.

Tetszik az ősz már,
idén is szedtem gesztenyét,
s bár már évek óta
nem készül bábu és kisszék,
de él még az emlék,
valahol az időben,
és ez az évszak a lélekmenedék.